A narkológus fő munkaterülete az alkohol- és kábítószer-függőségek kezelése. Az állami kórházakban narkológusok látják el a kábítószer-függőség miatt regisztrált betegeket, a magánklinikákon pedig a tudatosan segítséget kérőket.
„A pszichiáterek és narkológusok minden típusú függőséggel dolgoznak” – magyarázza Nikolai Nazarev, a Semeynaya klinika pszichiátere.
Leggyakrabban alkohol- vagy drogfüggőséggel fordulnak hozzájuk a betegek. A dohányfüggőséget is narkológus kezeli, de a játékokkal és étkezési zavarokkal kapcsolatos problémákat pszichiáter kezeli.
Hogyan történik a kezelés?
A narkológiát gyakran a szovjet időkben népszerű hipnózissal és terápiás módszerrel társítják. Az egyik módszer a Dovzsenko-módszer. Az ember két hétig nem iszik alkoholt, utána az orvos „félelmet kelt” benne egy pohártól. Más klinikák lézeres módszert vagy akár testi fenyítést is alkalmaznak.
Ezek a módszerek lenyűgözőnek tűnnek, de hatástalanok. Nem igényelnek erőfeszítést a pácienstől, és nem segítik a szokások megváltoztatását. A terápiás időszak lejárta után a személy gyakran visszatér korábbi életmódjához.
„A terápia tudományosan díszített sámánizmus” – mondja Jevgenyij Krupitszkij, a leningrádi régió fő narkológusa.
A függőség kezelésének tudományos megközelítése magában foglalja
- a szokások és az életszemlélet megváltoztatását;
- szakítást a függő környezettel;
- gyógyszeres terápiát.
Ha a függőség kábítószer-használattal függ össze, a kezelés méregtelenítéssel kezdődik, amely felgyorsítja az alkohol vagy a kábítószerek kiürülését. Alkoholizmus esetén diszulfirámot írnak fel, amely erős negatív reakciókat okoz az alkohollal.
„Az alkoholfüggőség egy krónikus betegség, amely súlyosbodási és remissziós időszakokkal jár” – magyarázza Maxim Titkov, az Európai Egészségügyi Központ pszichiátere.
Az alkohol elhagyásakor elvonási tünet alakul ki, amely kórházi kezelést igényel. Ezt követően gyógyszereket írnak fel az alkohol utáni vágy és a szorongás csökkentésére, például naltrexont, antipszichotikumokat és antidepresszánsokat.
A pszichoterapeuták segítenek a betegeknek megváltoztatni a gondolkodásukat és megtanulni, hogyan kezeljék a stresszt anyagok használata nélkül. Az egyik népszerű módszer a 12 lépés program, amelynek célja a belső világkép átstrukturálása.
Mikor kell narkológushoz fordulni?
A legtöbb ember csak akkor találkozik narkológussal, amikor a munkához szüksége van rá. Érdemes azonban felkeresni egy szakembert, ha:
- A családban vannak szenvedélybeteg rokonok.
- Az elfogyasztott alkohol mennyisége nő.
- Csökken az ivás feletti kontroll (például egy személy azt tervezi, hogy megiszik egy pohár bort, de végül iszik egy üveggel).
- Alkoholt rendszeresen fogyasztanak – minden pénteken, hétvégén vagy akár mindennap.
- Az alkoholfogyasztás után memóriavesztés következik be.
„A betegek leggyakrabban a függőség második szakaszában jelentkeznek, amikor a mértéktelen ivás vagy a napi használat megjelenik” – mondja Maxim Titkov.
De a figyelmeztető jeleket már jóval korábban észre lehet venni.
A társfüggőség és kezelése
A narkológust gyakran nem maguk a szenvedélybetegek, hanem szeretteik – szülők, feleségek, barátok – keresik fel. Megpróbálják „kényszeríteni” az embert a gyógyulásra, de a beteg elhatározása nélkül ez lehetetlen.
A társfüggőknek maguknak is szükségük van pszichológus segítségére, hogy felhagyjanak a szenvedélybeteg problémáival, és más értelmet találjanak az életben.
„A szenvedélybetegek kezelése magában foglalja a kognitív viselkedésterápiát és a motivációs interjúkat” – teszi hozzá Titkov: vannak támogató csoportok a rokonok számára is.
Fontos tudni
- A narkológus olyan orvos, aki végzett szakorvos. Nem ápolónő vagy gyógyító.
- Ha egy anyag vagy viselkedés túl sokat vesz el az életünkből, az függőség.
- A kezelésnek átfogónak kell lennie.
- A szenvedélybetegek hozzátartozóinak is szükségük van segítségre, pszichológuséra vagy pszichiáterére.
