A megszólalók arról is beszéltek, hogy létszámhiánnyal küzdenek az egységek, a gyalogságnál vannak a legnagyobb gondok. Ez is közrejátszik abban, hogy az orosz csapatok újabb és újabb területeket foglalnak el az ország keleti részén. Vannak strukturális problémák is. Új dandárokat hoztak létre a semmiből, amelyek gyengén teljesítettek.
Megváltozott a civilek hozzáállása a katonákhoz. Korábban pozitívan álltak a katonai egyenruhát viselő emberekhez, viszont egy ideje riadalmat és félelmet keltenek a katonák, ugyanis a toborzóközpontok munkatársaival azonosítják őket, akik nem válogatnak a módszerekben, ha mozgósításról van szó.
A katonákkal beszélgető újságírók megjegyezték, hogy azok az ukránok, akik részt vettek a harcokban, különösen a dél-mikolajivi és a herszoni régiókban, kaotikus harcokról, a tüzérségi támogatás hiányáról és a parancsnoksággal való feszültségekről számoltak be. Miután megsebesültek, és sikertelenül próbálták magukat áthelyeztetni, néhányan közülük úgy döntöttek, hogy elhagyják az egységüket, és dezertálnak.
Sokan bujkálnak, várva a változtatásokat vagy az esetleges letartóztatást.
A katonák készek újra harcolni, ha „az oroszok bevonulnak a városaikba, vagy ha a hadsereg mélyreható reformokon megy keresztül”.
„Én még élek. minél tovább tart a háború, annál több hozzám hasonló ember lesz” – idézte a lap egy ukrán dezertőr szavait.
