– Mostanában sokszor elhangzik, hogy a cirkusz világa változásokon megy át. Ezek közül az egyik leglátványosabb, hogy a vadállatok helyét a kutyák és a lovak vették át a manézsban. De mi ennek a változásnak a jelentősége?
– Fontos kijelenteni, hogy a cirkusz nem az a hely, ahol bántják az állatot. A cirkusz az a hely, ahol megtanítják a gyerekeinknek a felelős állattartás alapjait.. A tudományos tárban napi szinten kutatjuk az állat és az ember együttélésének a feltételrendszerét.
Gondoljunk bele, hogy ma Magyarországon több családban van állat, mint gyerek. Nagyon komoly társadalmi kérdés, hogyan élünk az állattal, és mi ebben a mi felelősségünk.
Ennek a társadalmi kérdésnek az elemzése, tanítása a cirkusz feladata lehet. Hiszen több mint százéves hagyománya van annak, hogy artista családok együtt éltek hol tigrissel, hol oroszlánnal, hol elefánttal, hol lóval, hol kutyával. Az artistákban nagyon erős a felelősség az állattal szemben. Ezt a tudást mi át szeretnénk adni. A cirkuszi állatszámoknak a változása ebbe az irányba megy.
Nincsen már csattogtatott ostor, és lángoló karikán kényszerből átugratott tigris, de van akár húsz kutyával vagy húsz lóval együtt játszó artista a manézsban. Tehát az ember-állat viszony, a felelős állattartás a cirkusz egyik fő kihívása és fő új mondanivalója lesz.
Fekete Péter: A cirkusz nem az a hely, ahol bántják az állatokat.
– Aki ismeri például a terelő kutyákat, az tudja, hogy nekik ez nem kényszer, szeretnek dolgozni.
– De nem csak a terelőkutya. Az etológusoktól megtanultam, hogy a természetben élő állat idejének és a tevékenységének jelentős részét a táplálék megszerzése lefoglalja. Amikor mi ezt kivesszük az állat életéből, azzal, hogy megetetjük, gondoskodunk róla, az az idő felszabadul, valami mással, foglalkozással kell kitölteni: játékkal, munkával, közös, egymást nevelő tevékenységgel. Urbanizált körülmények között nem elég kétszer lemenni vele sétálni, hogy pisiljen a kutya, hanem foglalkozni kell vele megfelelő időszakonként. Ezt meg kell tanítanunk a gyerekeinknek is. Ez egy újfajta gondolkodásmód, és ennek a képviselője, hirdetője tud lenni a cirkuszművészet.
– Még milyen állatot láthatunk a cirkuszban?
– Ott vannak a galambok, a papagájok. A „Csillagok, égbeli tűk” című előadásunkban egy olyan galambszámot láttunk a Fővárosi Nagycirkuszban, amelyben a lett származású artista művész egy fantasztikus galamb-számot mutatott be. Napi 6-8 órát ült a galambjai között, és egyenként néven szólítva beszélgetett velük. És akkor kapott két szem magot a galamb, ha tudta, hogy az idomár bal vállára kell repülnie. Nem gondolnánk, hogy a galamb alkalmas arra, hogy repetitív módon ezt a feladatot elvégezze, de igen.
Fekete Péter a Fővárosi nagycirkusz főigazgatója artista növendékeknek tart előadást a Magyar Kultúra Napján
Fotó: Facebook/ Fővárosi Nagycirkusz
A papagájok kifejezetten is nagyon szeretnek dolgozni, játszani. Nyomon követem két-három olyan artista ismerősömet, akik papagájokkal dolgoznak. Két műsorral ezelőtt egy olasz artistanő azzal kezdte a főpróbát, hogy a kakadujának a kezére kellett repülnie. A manézs túlsó oldaláról repült hozzá, és mielőtt a kezére ért volna, felreppent. Az artistanő körülnézett, és meglátta a kólásüveget mellettem, amely ott maradt a manézs szélén. Behívta az állatot, megállította a próbát, és elkezdett vele beszélgetni, hogy:” Nem bánt a kólásüveg, gyere, megmutatom!” Rászánt15 percet, hogy megmagyarázza neki. A kólásüveget egy perc múlva elvettük onnan, de a stílus, a módszer fantasztikus pillanatot teremtett, és megmutatta, milyen bensőséges viszony lehet egy ember és egy állat között. És ez a jövő.
Henry Ayala, bohóc-artista (bal szélen) és csoportjának két tagja
Fotó: Facebook/ Fővárosi Nagycirkusz
– Beszélgessünk a bohócokról is, hiszen az is egy sajátos helyzetet teremt, hogy manapság a horrorfilmekben negatívan tűntetik fel őket, miközben nagyon kedves bohócokat is ismerünk. Van, hogy félnek tőlük a gyerekek, van, hogy szeretik őket.
– Amióta bohóc a bohóc, mindig is a bennünk rejlő tulajdonságok közül valamelyiket felnagyítva tárta elénk. A gyerekességünket, de akár az agressziónkat, a haragunkat, az akaratosságunkat is. Ez a bohóc feladata. A horrorfilmekben a bennünk rejlő agresszivitást, a bennünk rejlő haragot, a bennünk rejlő negatív érzéseket emeli ki a bohóc. A film rendezője erre használta őt el. Azért alakulhatott ki, hogy sokan eltaszítják, nem szeretik a bohóc karakterét, mert hiszen nem szívesen azonosulunk azzal, hogy ezek a tulajdonságok bennünk vannak. Annak érdekében, hogy ezt a konfliktust feloldjuk, én kifejezetten odafigyelek arra, hogy olyan bohócokat hívok a Fővárosi Nagycirkuszba, akik a pozitív emberi tulajdonságokat erősítik
Az elmúlt időszakban például fellépett nálunk a Franke@Franke. Szentpétervárról egy apa és a fia, aki szerintem a világ legjobb bohócai között vannak, jó példái annak, hogy lehet lélekre hatni, hogy lehet míves módon történeteket mesélni a bohóc mesterséggel.
Az is idetartozik, hogy nagyon sok rossz bohóc van a világban. Nagyon sokan azt gondolják, hogyha ezt a jelmezt magunkra öltjük, azzal már bohócokká válunk. Meg tudom számolni, hogy a világban hány nagyon komoly, nagyon értékes bohóc létezik, és több ezer olyan haknista, akik rosszul végzik ezt a munkát.
Richter Angelina és a lovak a Fővárosi Nagycirkusz új műsorában
Fotó: Facebook/ Fővárosi Nagycirkusz
– A falunapokra és más haknikra is csak kell valaki, aki fellép.
– Nem kell. Egyáltalán nem kell. Olyan szinten fontos ez nekünk, hogy a néhány éve létrejött Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskolánkon az első a bohóc szak volt, amit elindítottunk, és már szárnyukat bontogatják a jövő sikeres bohócai. Nagyon komoly színész végzettségű kollégák is jelentkeznek három éves képzésre, hogy elsajátítsák a bohócmesterség alapjait. Az új műsorunk, a „Cirkuszherceg- Egy bohóc kalandjai a jövővel” című előadásunk bohóca Henry Ayala, aki végén felmegy a magas dróton, és a kötélen is és egészen magas szintű produkciót nyújt.
– Idén a Magyar Kultúra napján a Fővárosi Nagycirkusz nyílt napot rendezett a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Cinkotai Telephelyén. Mi volt ennek az eseménynek a koncepciója?
– Vendégül láttuk a családokat, a generációkat, a cirkuszművészeti múzeumunkban, tudományos tárunkban, és ily módon csatlakozunk a minisztériumnak ahhoz a felhívásához, hogy idén a Magyar Kultúra Napja a generációk kultúrájáról, a családokról szóljon. A cirkusz igazán a generációk művészete, és ezt kívántuk bemutatni úgy, hogy meghívunk olyan neves artistákat, akik meséltek a pályájukról, a tapasztalataikról. Eljött Graeser József Dodi és Graeser Józsefné Betty, Zsilák György Fudi és felesége, Zsilák Györgyné Zsuzsa. A Baross Imre Artista- és Előadó-művészeti Akadémia diákjai is ott voltak, hiszen meg kell tanulniuk, hogy használják a könyvtárat, a muzeális kincseket, hogy a tudományos tárunkban, hogyan tudnak kutatni valamit, ami a saját szakmájukhoz szükséges.
– Mit tud nekik nyújtani, ha megismerik a régi több évtizedes vagy akár százéves produkciókat?
– Elmagyaráztam egy csoportnak, hogy például ha valaki egy új műsorszám összeállításába kezd, akkor annak az az első lépése, hogy először eljön a könyvtárba, eljön a tudományos tárba, és fölkutatja, hogy mi az első pont, amikor megjelent a cirkusztörténelemben az a zsáner. Ki csinálta, ki hány labdával dobta, ki milyen lovon állt. ? Milyen formában, milyen mozdulatokkal valósította meg, azt, amit ő majd meg szeretne csinálni.
Először kutassa fel a múltját a műsorszámnak, mielőtt nekiáll a sajátját kialakítani. És erre a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum rendkívül jó lehetőséget ad, hiszen nem csak Magyarországról, hanem külföldről is jönnek ide kutatni. Éppen A Kazah Állami Cirkusz szakembereinek tíz fős csoportja járt nálunk azért, hogy eltanulja tőlük a Fővárosi Nagycirkusz működésének a sikerét.
Objektum doboz
– Mik voltak régen a speciálisan magyar cirkuszi számok?
– Korábban elsősorban korábban az ugrószámok, a deszkaszámok, a csoportszámok voltak nagyon populárisak Magyarországon. Volt egy időszak, amikor a hand to hand számok, a páros számok. Manapság a levegőakrobata-számok, a karika számok, de ez mindig változik.
– Gondolom, a lovas számainkat is szerették.
– Mindig jók voltunk a lovas produkciókban, elsősorban az utazócirkuszok, a cirkuszcsaládoknak a jóvoltából. Nagyon sok Monte-carlói aranyérmünk van a lovas akrobatika területéről, és a Fővárosi Nagycirkuszba éppen most fog érkezni az egyik legtradicionálisabb cirkuszi család legfiatalabb sarja, Richter Angelina, aki több mint húsz lóval fog bemutatni egy produkciót. A cirkusz manézsát húsz centis homokkal kell behintenünk, hogy a lovak lábát, ízületeit védjük. Ez nagy munkával jár, de az állatvédelem nagyon fontos számunkra.
– Mennyire voltak virtuózak az artista művészek a tévés korszak előtt?
– Fontos virtuozitás, és fontos a kitartás. Nincs különbség ilyen szempontból a régi korok artistái és a mostani artisták között abban, hogy ezeket a csodákat, ezeket a fizika törvényeit túlszárnyaló csodákat csak nagyon komoly eltökéltséggel és hihetetlen fegyelemmel lehet végre hajtani.
Kimegyek reggel a Fővárosi Nagycirkuszba, ott hétkor már dolgoznak azok az artisták, akik világszámokat mutatnak be. Nekik már nem tanulniuk kell, hanem szinten kell tartaniuk magukat. Rendkívül fegyelmezettséggel, rendkívüli fegyelemmel dolgoznak. Ez így volt száz évvel ezelőtt is, és kétszáz évvel ezelőtt is. és talán ami még nem változott az az egymásban való feltétlen hit. Hiszen az artisták az életüket adják egymásnak. Az egyik elugrik, a másik biztos, hogy el fogja kapni.
Négy ember egymás vállára áll, függetlenül attól, hogy milyen a bőrszíne, vallása, melyik országból érkezett. Ez így volt régen is, és így van most is. Ennek nagyon komoly társadalmi üzenet van, főleg most, egy ilyen háborús időszakban a Fővárosi Nagycirkusz manézsában egymás vállán áll az orosz és az ukrán artista, és egymást, elkapják. Egymást kisegítik a különböző vallásúak, és a különböző országokból érkezett artisták. Ezen a 13 méteres körön belül, a manézsban megvalósul a világbéke. Megvalósul az egymás százszázalékos elfogadása. Ezt üzenjük annak a nálunk naponta megforduló 2800 embernek, akik a világról kialakított véleményhez ebből merítkezni tud. Ezért hisszük, hogy a cirkusz megújulásának egy nagyon fontos szelete, a cirkusz a napi dolgokra, a napi életünkre reagálni képes.
Objektum doboz
– Régebben az úgynevezett magasművészeti produkciók kapcsán beszéltek társadalmi üzenetről. Valami ebből a szempontból is megváltozott?
– Képes társadalmi üzeneteket hordozni képes ez a művészeti ág is. Az olcsó szórakoztatástól elmozdult a művészetek irányába. Kikérezkedik a szórakoztató iparból és bekérezkedik a művészetek világába. És Magyarországon az artista művészek elfogadottsága nagyon magas. Egy operaénekessel, egy balett táncossal, egy klasszikus zenésszel egyenrangú partnerként fogadják el az artistákat. Meg is érdemlik, hiszen hihetetlen munka van az ő tudásuk mögött. Ez nem minden országban van így, de hozzánk járnak eltanulni ezeket a folyamatokat, figyelik, hogy mit teszünk, annak érdekében, hogy ez a radikális változás megtörténjen.