– A hét elején napvilágot látott közvélemény-kutatás szerint már csupán két százalékra van az AfD a CDU-tól. Meglepőnek tartja ezt?
– Óvatosan kezeljük ezeket a számokat, mert még ha valóban beigazolódnának is ezek a mérések, akkor sem érnének sokat az AfD-sek az eredménnyel, hiszen kizárt, hogy a CDU együttműködne velük – szögezte le Prőhle Gergely.
A svéd minta nem működik
– Svédországban a konzervatív párt a szélsőjobboldaliként beskatulyázott Svéd Demokraták külső támogatásával kormányoz. Egy hasonló technika Németországban kivitelezhetetlen?
– Elképzelhetetlennek tartok egy hasonló megoldást, mert már most is óriási a felháborodás amiatt, hogy a migrációt szabályozó törvény esetében az AfD szavazataival lett meg a többség, és a második szavazáson néhány kereszténydemokrata ki is hátrált a CDU kancellárjelöltjének, Friedrich Merznek a kezdeményezése mögül, így akkor elbukott a törvényjavaslat. Egy kormányt nem lehet ilyen bizonytalan helyzetre alapozni.
Ismét a fasisztakártyában bízik a baloldal
– A migrációs kérdés még a gazdasági problémákat is felülírhatja Németországban?
– Mindenki azt hitte, hogy a választási kampány során a gazdaságról lesz több szó, de a magdeburgi és az aschaffenburgi merénylet teljesen áthangszerelte az egészet, és a migráció kérdése került a középpontba. Merz igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, határozottságban, retorikában nyomokban az AfD stílusát követi. Ugyanazt látjuk, mint a 2010-es évek elején itthon, amikor a Fidesz mellett ott volt a Jobbik, s a kormánypárt igyekezett visszaterelni a radikálisabb szavazókat a saját táborába. Nem lehet egyszerre vádolni egy középpártot azzal, hogy időnként szélsőjobboldali húrokat penget és egyidejűleg azon keseregni, hogy a szélsőjobb erősödik. Valahol ez a választói akarat szükségképpen megjelenik. A fasisztaveszéllyel zajló riogatás most a választási harc részévé vált, ami egy politikai stratégia, ezzel sok helyen találkoztunk már. A baloldali pártok más országokban is a szélsőjobboldali veszély hangoztatásával igyekeznek szavazatokat szerezni.
Tojástánc zajlik Németországban
– A németeknél a régi beidegződések miatt ezek a stratégiák működhetnek?
– Németország 20. századi történelméből az a 12 esztendő, amit Adolf Hitlerrel azonosíthatunk, nagyon hosszú árnyékot vet a jelenlegi politikai rendszerre és a politikai szimpátiák alakulására is. Amikor az emberek a saját árnyékuktól is megijednek, nehogy a náci színben tűnjenek fel, akkor meglátjuk, hogy mennyire fognak a migrációt korlátozni kívánó pártokra szavazni. A német politikának az az abszurditása, hogy oly mértékben lehet politikai hangulatot kelteni a fasisztaveszéllyel, hogy nehéz pontosan felmérni, mindez mennyire befolyásolja az emberek józan ítélőképességét. Mert hiába szavazott most együtt az AfD a CDU-val és ebből lett egy többség, ettől még az ezt követő százezres tüntetések a másik oldalon is mobilizálhatják a választókat. Az bizonyosra vezető, hogy az AfD-vel a CDU a választások után nem fog koalíciót kötni, még úgysem, hogy esetleg nem koalíciós tagként, hanem kívülről támogatná az AfD a kereszténydemokratákat. Egyfajta tojástánc zajlik Németországban, mert most a CDU-t is fasisztázzák, ugyanakkor arra is spekulálnak, hogy valamelyiküknek – vagy a szociáldemokratáknak, vagy a Zöldeknek – koalíciót kell velük kötni. Nem egyszerű, de erről szól a mostani huzavona.
– A helyzetet bonyolítja, hogy pillanatnyilag a CDU kancellárjelöltje, Friedrich Merz elég elszántnak tűnik a migrációs szabályozok szigorítása terén, márpedig a baloldali pártok erről hallani sem akarnak. Áthidalható valamelyik baloldali párttal ez az ellentét?
– A szociáldemokratákkal talán könnyebben megegyezhet Merz, és erősebbek is jelenleg, mint a Zöldek. Velük egy masszívabb többséget tudna létrehozni a CDU. A Zöldeknél a törzsválasztók értékrendje annyira multikulturális, hogy ők aligha léphetnek át ezen, ami abból is látszik, hogy hiába volt a kormányválság és számos probléma, a felmérések szerint nem sok támogatót, alig másfél százalékot vesztettek, azaz a törzsszavazóik megbízhatósága kikezdhetetlen.
Az egyik béna kacsára szükség van
– Az utóbbi időben több országban is tapasztalhattuk, hogy a közvélemény-kutatók felé sokan nem vállalják fel a véleményüket, egyfajta megfelelési kényszernek engedelmeskednek, ám a választás magányában bátrabban támogatják a fősodortól eltérő pártokat.
– Ez Németországban is megtörténhet, de azt kizárom, hogy ennek eredményeként az AfD legyen a legerősebb párt a választások után. Ugyanakkor az világosan látszik, és erre az elemzők többsége is rávilágít, hogy nem lehet egyértelmű gazdasági fordulatot végrehajtani úgy, hogy a vezető kormánypártot kicseréljük ugyan, de koalíciós partnerként feltűnnek ugyanazok a figurák, akik az elmúlt éveket elbénázták. Ezzel csak megbéklyózzák a kormányzat cselekvőképességét. Az a német politika nagy tehertétele, hogy a koalíciós kényszer árnyékában és az AfD tűzfal mögé kényszerítésével csak olyan, nagynak nevezett koalíciót lehet létrehozni, amiben vagy a Zöldek vagy a szociáldemokraták benne vannak.
