Nincs kegyelem! Talán ezzel a szóösszetétellel lehetne legjobban kifejezni a németországi hagyományos pártok reakcióját az illegális migráció megállítását célzó parlamenti szavazás után. A törvényjavaslatot az ellenzéki kereszténydemokrata-keresztényszociális (CDU-CSU) frakció nyújtotta be és azt az Alternatívát Németországnak (AfD) támogatta.
Az elvi állásfoglalás még simán átment a parlamentben. Először fordult elő, hogy a hagyományos pártok egy része – mint a CDU is – és egy szélsőjobboldalinak kikiáltott frakció együtt szavazott. Tegyük azért hozzá, hogy az AfD attól lett szélsőjobboldali, mert határozottan ellenzi az illegális bevándorlást.
Aztán a konkrét törvényjavaslat voksolása előtt kitört a botrány, mert tartani lehetett attól, hogy ebben az esetben is a papírforma fog érvényesülni. De a magukat jobbközépnek mondott „keresztény” honatyák közül páran „kiszavaztak” a frakcióból, ezért a tervezett néhány szavazattal elbukott. Az igazi káosz a voksolás után terebélyesedett kik.
Friedrich Merz CDU-elnököt és kancellárjelöltet, politikailag „meglincselték”, a német nagyvárosokat, mint a vulkán lávafolyamjai az útjába kerülő településeket, úgy öntötték el a tüntetők, a politikus fejét követelve. A megmozdulásokat nehezen lehetne spontánnak nevezni, annál inkább előre szervezettnek. A Zöldek ifjúsági szervezetének tagjai, akik magukat demokratáknak tartják, azt követelték, hogy tiltsák be a CDU-t és az AfD-t.
Ezt úgy hívják globalista „demokrácia’, ha nem értünk veled egyet, akkor betiltunk, és mindazokat is, akik szintén ellent mertek mondani nekünk. Akik még „talpon maradtak”, azok mind egyet fognak érteni velünk, tehát a módszer „demokratikus”.
A hagyományos pártok rettegésének foka azért hágott oly magasra, mert az előrejelzések szerint a február 23-án tartandó előrehozott parlamenti választásokat a CDU nyeri meg, míg a második helyre az AfD-t várják. Az AfD-t politikai karanténba záró hagyományos pártok máris túlgondolták a történteket, és attól tartottak, hogy a parlamenti közös CDU-AfD szavazás, csak a főpróbája volt egy leendő koalíciónak.
Ez a dolgok merész túldimenzionálását jelenti. Merz egyszerűen politikai haszonszerzésből fogadta el „lehunyt szemmel” az AfD támogatását. A magdeburgi merénylet után az illegális migránsügyben, valami „keményet” le kellett tennie az asztalra, ami elhiteti a választókkal, hogy most már minden másként lesz. Kitoloncolják a jogtalanul az országban tartózkodó külföldieket, ellenőrzés lesz a határokon stb.
Sok német már azzal is elégedett lenne, ha hetente kevesebb embert és főleg gyereket késelnének meg. Erre is még várni kell, már csak azért is, mert Merz a személyét ért támadások miatt gyorsan visszavonulót fújt. Elmondták mindennek, azzal vádolták, hogy ő az, aki visszahozza a régi sötét időket, mert lebontotta a demokratikus pártok és az AfD közé húzott tűzfalat.
Hamar kiderült, hogy Merz politikai vendetta áldozatává válik, ha nem tér vissza azonnal a balliberális akolba.
Az ügyben megszólalt Angela Merkel is. A volt kancellár szerint Merz egy tavaly novemberi beszédében arra tett javaslatot, hogy az új parlament megalakulásáig a CDU/CSU, az SPD és a Zöldek csak olyan döntéseket vesznek napirendre, amelyek megszavazásához nincs szükség az AfD támogatására.
Merz pillanatok alatt politikai vákuumba került, mert, a hagyományos pártok világossá tették, hogy nem fognak vele együttműködni, a választások után, ha bármilyen kapcsolata lesz az AfD-vel. Így viszont az illegális migráció megszigorítása lehetetlenné vált, Merz fel is adta a tervet.
A probléma az, hogy a migránskérdés a német társadalom krónikus betegsége, megkerülhetetlen, sőt az egyik legnagyobb problémája.
Mindez pedig azt jelenti, hogy az AfD, ha tetszik jó, ha nem, úgy is jó, egyre erősödni fog.
A szerző főmunkatárs
