Megszerveztük az utat. A napilapnak volt egy szolgálati autója, egy Suzuki, amelyet a hosszú úton Alexával – az irodalmi est másik szereplőjével – felváltva vezettünk. Mögöttünk három ember zsúfolódott össze a hátsó ülésen, a feleségem, Alexa lánya és Sébor József, a Lyukasóra tördelőszerkesztője, aki egyébként ügyvédjelölt és költő is volt. A sofőrök még csak-csak elvoltak a szűk autóban, hátul azonban, utólagos elmondásuk alapján, igencsak feszült és feszengő volt a helyzet.
A párizsi körgyűrűn nagy dugók leküzdése után megérkeztünk úti célunkhoz, Michael Tompa Párizs peremén, a La Défanse negyed közelében lévő lakásához. Alig fértünk el az egyetlen szobában, amelyből egy nagyon kicsi hálófülke és fürdőszoba nyílt. A férfiak itt fognak aludni a nappaliban, szereztem matracokat, intett Tompa, a hölgyek bemennek a hálófülkémbe, én meg elleszek itt köztetek. Csak néztünk, bambán egymásra és magunkba, aztán elintéztük azzal, hogy végül is a fény városában vagyunk, úgysem leszünk sokat szálláshelyünkön.
A magyar házbéli fellépésig volt néhány napunk. Hagyományos turistaköröket tettünk, Louvre, Notre Dame, Diadalív, Invalidusok. Kirándulásunk egyik fénypontja a franciául kitűnően beszélő tördelő-költő Sébor József barátainak lakásában tett látogatásunk volt. Ez is valamiféle cserekereskedelem útján jutott az ott lakó, a házigazdák távollétében egyfajta házőrző szerepet kapó Sébor kezébe. Azt mondta, együnk végre valami normális ételt, ezért ő szervezett a delegációnknak egy vacsorát. Elvitt minket a piacra is a nyersanyagokat beszerezni. Gyönyörű, vastag, szép zsírperemes hússzeleteket vettünk, zöldségeket, sajtokat, ebből aztán pazar lakoma készült. A kicsi, de választékos eleganciával berendezett, patyolattiszta lakást azért irigyeltük útitársunktól.
Vendéglátónk, Michael Tompa a magyar irodalmi élet peremén billegett. Miután Szentkuthy Miklós elszerette tőle a feleségét, világgá ment, és Párizsban kötött ki. Könyvtárosként dolgozott egy nagy állami intézményben, és hatalmas munkával időről időre elkészítette a Kuti Kilátó című, néhány tucat példányban kinyomtatott lapját. Ebben mindent ő írt különböző művészneveken. Költeményt, elbeszélést, riportot, esszét, interjút. A csóró magyar, Franciaországba vetődött művészek körében volt többnyire ismert ez az orgánum. Praktikusan is nagy hasznunkra volt a lap léte, mert tulajdonosa, kiadója, sokoldalú szerzője a lap munkatársaiként látott el minket az általa előállított fényképes sajtóigazolványokkal. Így vonulhattunk ingyen múzeumról múzeumra.
A második nap végére, de inkább a harmadik hajnalára az is kiderült, hogy Michael Tompa hol is alszik a túlzsúfolt lakásában. Kimentem a fürdőszobába, hát ott feküdt a vízzel teli fürdőkádban, lebegett, mint egy vízi hulla. Kinyitotta az egyik szemét, és azt mormogta, hogy én itt nagyon jól érzem magam, ha fázni kezdek, megnyitom a melegvíz-csapot.
Micsoda önzetlenség, szédültem vissza a matracomra, derék ember ez a Michael.
