A Hamlet Eperjes Károly rendezésében visszatér a színházi gyökerekhez

Az előadás kapcsán Eperjes Károly elmondta, azt a kérdést tette fel magának, hogy a fiatalokat ma miképpen érdekelheti ez a történet. A rendezés során, mint mondta, hatott rá mindaz, amit Taub Jánostól, Major Tamástól, Asher Tamástól, Bereményi Gézától és másoktól tanult, illetve kiemelte Grigorij Mihajlovics Kozincev 1964-es szovjet gyártású Hamlet-filmjét, amelyben Innokentyij Szmoktunovszkij alakította a dán királyfit.

A Magyar Színház előadásában valóban láthatunk hasonló jeleneteket helyenként, például Ophélia haláláról nem csak elbeszélés alapján értesülünk, mint az eredeti szövegkönyvben, hanem látványos képsorokon látjuk, ahogy meghal a habokba veszve. Ez nem volt kis teljesítmény a szovjet filmesektől 1964-ben, de az előadásban a színpadon mutatni meg mindezt olyan impozánsan, mintha egy igényes hollywoodi filmben látnánk, szintén bravúros tett. Ferencfy-Kovács Attila díszletei hol szikárak, geometrikusak, de hatalmasak és mozgathatók, hol a határtalan, pazarló királyi pompát, a hatalmas teret varázsolják elénk, máskor meg nem is tudjuk pontosan, mi az, amit látunk, játszik velünk a látvány és a díszlettervező, hogy ámuljunk, és élvezzük a csodáit, meglepetéseit.

Eperjes Károly Hamlet-rendezése egy új irányt jelöl ki a színház számára, amelyben a klasszikus dráma, a legmagasabb rendű, helyeként akár a szakralitást is megidéző művészet és az igényesen szórakoztató, minden elemében attraktív színház nem hogy nem zárja ki, hanem feltételezi egymást, ahogyan ez Shakespeare korában is zajlott. A drámai részek valóban drámaiak, nagyon mélyre eresztik a gyökereiket, és hatalmas tereket nyitnak a sorsára rálelő tragikus hős előtt. Érzékelhetjük azt is, ahogy a családi bűn hatására darabokra törik, szakad a valóság a szereplők körül. Dualitások, ellentétek, párhuzamosságok, töredezettségek jelennek meg, miközben a pusztulás felé araszolnak azok is, akik még nem is sejtik.

Időnként olyan összefüggéseket fedezhet fel a néző a színpadon, amikre korábban nem gondolt, vagy nem ilyen karakteresen érzékeltük más előadásokban. Például amikor Hamlet elfordul Ophéliától, általában azt emelik ki, hogy a sorsa terhe és bizonytalan helyzete változtatta meg, itt azonban azt is láthatjuk, hogy Hamlet a párkapcsolatban, a házasságban, a családban való hitét is megtépázta a rossz példa, amit a családjában látott.

Amikor a dán király az anyjával, a királynéval (Györgyi Anna) vitatkozik, vagy inkább viaskodik, egy pillanatra mintha megjelenne a Pieta, a fájdalmas jövő, amikor a halott fiát tartja a karjában az anya.

Nem minden meglepetést árulhatunk el előre, de azt a leleményt igen, hogy ugyanaz a színész (Fillár István) alakítja Hamlet apjának szellemét, aki a királyi udvarba érkező színésztrupp vezetője, és ő az, aki levezényli az egy nap alatt betanult előadást, mintha valamilyen értelemben a meggyilkolt király szelleme így is segítette volna az igazság kiderítését.

Azt a kérdést is többször kihalljuk az előadásból, hogy ki az őrült vagy bolond valójában, aki látja és hiszi a szellemeket, vagy aki nem, és ki lehet a normális, aki ki akarja deríteni a bűntényt, amely egy szeretett családtag halálához vezetett, vagy aki nem, hanem azt hiszi, minden maradhat a régiben.

Mi a valóság, és mi az álom, mi az igazság és mi a hazugság, meddig maradhat bűntelen, aki egy fertő közepén él? Mi kell ahhoz, hogy az ügyes hazudozó, akinek mindenki hisz, mégis lelepleződjön?

Haumann Máté, aki az Oscar-díjas Oppenheimer című filmben Szilárd Leót alakította, látványra is hasonlít a leghíresebb Hamletekre, Innokentyij Szmoktunovszkíjra, Lawrence Olivier-ra vagy akár Leslie Howardra, és hihetetlenül nagyot játszik. Igazi szellemi ember, vérbeli filozófus, szenvedélyes punkos-rockos, alternatív művészre is hajazó lázadó a színpadon, a humor is igazán erős oldala, rendkívüli a mozgása is, és energiával is nagyon jó bírja a ráépülő előadást.

Gáspár Tibor, mint Claudius az a kedélyes ’szép szakállas nagypapa’ típusú férfi, akinek a legkönnyebb minden szépet és jót elhinni, de a végére elhisszük azt is, hogy tényleg velejéig és visszataszítóan romlott valójában.

Györgyi Anna Gertrudja igazi nő, rejtélyes, elnyel mindent, amit Hamlet mond neki, és nincs semmi valós reakciója. Nem kezd kérdezni, nyomozni, átgondolni. Mintha a végsőkig csak azt akarná, hogy ne változzon semmi, ne essen szét a család, de ami nőként a hivatása, ebben a fertőzött térben ellene fordul. Annyira gondoskodó és annyira titokzatos, hogy a néző nem lehet biztos abban, hogy nem szándékosan vagy a fiát ösztönösen védve issza ki méregpoharat.

A sírásók (Keresztény Tamás és Penke Soma) is remekelnek, nagy élvezettel adják elő a stand up produkcióba is beillő álnaív, ámde valójában provokatív poénjaikat, egyáltalán nem szégyellnek szórakoztatni.

Polonius szerepében Viczián Ottó a nem éppen nagy formátumú, kissé korlátolt és óvatlan udvaroncot játssza úgy, hogy pontosan értjük, hogy ez az ember, aki folyton biztosra akart menni azzal, hogy mások után leskelődött, mibe halt bele.

Barsi Márton is kiváló alakítást nyújt Laertés szerepében, aki kétszer is nagyot fordul.

Kis Anna Gizella igazán sebezhető és finom lélek Ophélia szerepében.

Egészében véve pompás a szereposztás és a színészvezetés. Nagyon élvezetes színházat látunk, amelyben a színészek kifuthatják a formájukat, megmutathatják, hogy mire képesek, megkaphatják a figyelmet, az időt, a teret, hogy észrevegyük és megcsodáljuk őket, és így mindenki jól jár.

Rátkay Erzsébet végre nem a szokásos nevetséges harisnyát erőltette fel Hamletre, hanem egyszerű kényelmes ruhát kapott, amely pont megfelel egy lecsupaszodó léleknek. De ugyanilyen jól sikerült megjeleníteni a bujaságot és a pompát a királyi pár viseletében, és jól mutattak a katonai jelmezek is.

Eperjes Károly kitért arra is a bemutató után, hogy ha összeérik az előadást, akkor még több szimbólumot és filozófiai mélységet tud majd a nézők elé tárni. De ezt az előadást mindenképpen érdemes többször is megnézni, mert valószínűleg mindig újabb érdekes részletek, összefüggések kerülhetnek a néző fókuszába.

Elolvasom a cikket