Vegyük például a sót. A sót ősidők óta használják az ételek tartósítására és ízesítésére. Értékes árucikk volt, és a sókereskedelem megkönnyítette a kereskedést és a gazdasági cserekereskedelmet. Idővel a só a gazdagsággal, bőséggel és jóléttel kapcsolatos, szimbolikus jelentést is kapott. Akinek volt sója, az jól élt. Azóta terjedt el az a babona, hogy sót nem lehet kölcsönkérni.
Végül is a só a jólétet szimbolizálja, és ha kölcsönadjuk másnak, az ahhoz vezethet, hogy a jólét elhagyja az otthonunkat.
A világ különböző kultúráiban a sót a vendégszeretet és a gazdagság szimbólumaként értelmezték. Számos európai és keleti kultúrában a só a lélek tisztaságát és a gonosz erők elleni védelmet jelentette. A szlávoknál a só a hűséget és a gondolatok tisztaságát szimbolizálta. A „Bread da salt!” kifejezést a jólét kívánásaként használták.
De legalább ennyire nem ajánlatos kölcsönadni az edényeinket sem. Ugyanis egy babona szerint az edények tárolják annak az embernek az energiáját, aki evett belőlük. Ha hisz az ilyesmiben, tartsa észben ezt a tanácsot.
