Kocsis Mátét a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának ülésén arról tájékoztatták, hogy a magyar titkosszolgálatok jelentése alapján Ukrajna lejárató kampányt indított Orbán Viktor ellen, amelynek célja a miniszterelnök nemzetközi megítélésének aláásása és Magyarország érdekérvényesítő képességének gyengítése. „A mostani művelet célja, a sajtó segítségével, magyar és külföldi újságírók felhasználásával olyan, akár valótlan tartalmú cikkek és anyagok megjelentetése, amelyek alkalmasak a nemzetközi közvélemény negatív befolyásolására” – állította a Fidesz frakcióvezetője.
Kocsis Máté szerint az információk gyűjtése, a munka, valamint a hamis hírek kitalálása ukrán részről már elkezdődött, és szerinte abba a magyar sajtó egyes szereplőit is bevonták.
Hagyjuk is a diplomatikus megfogalmazást, mert nem egyszerűen dezinformálásról van szó, hanem arról, hogy titkosszolgálati módszerekkel meg akarják dönteni a magyar kormányt. Magyarország egy olyan állam, amely két nemzetközi szervezetnek is a tagja, nevezetesen az EU-nak és a NATO-nak, amelybe Ukrajna mindenképpen felvételt akar nyerni.
Tehát Volodimir Zelenszkij ukrán elnök államcsínyt akar szervezni egyik leendő szövetségese ellen.
Az ok nyilvánvaló, a magyar kormányfő elment Moszkvába, és a fegyverszünet lehetőségéről tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Azért ne legyenek illúzióink, az ukránok Magyarország békepártisága miatt már valószínűleg korábban arra készültek, hogy lejárassák az országot.
A külföldi és a magyar balliberális sajtó összehangolása, a megfelelő anyagokkal való ellátása és mindennek „gombnyomásra” történő aktiválásának a lehetősége nem szervezhető meg egyik napról a másikra.
Jelentős összegeket szükséges ilyesmire fordítani, hiszen sok „éhes szájat” kell etetni, különben nem működik a rendszer.
A taktika nyilvánvalóan a szokásos menetrend szerint zajlott volna, a lakosság elbizonytalanítása és ezzel párhuzamosan a magyar miniszterelnök folyamatos lemondásának követelése, amely egyfajta nyomásgyakorlás eszközeként szerepel a „fegyvertárban”. Azt kellett volna elhitetni, hogy a kormány nem ura a helyzetnek, sőt voltak olyan gazdasági „elemzések” is, amelyek már államcsődöt vizionáltak.
Ezt a kártyát már többször kijátszotta az ellenzék, és minden esetben kudarcot kellett elkönyvelnie. A térségben nem hazánk az egyetlen, amelyik ki van téve a külföldi titkosszolgálatok beavatkozásának.
Sőt, abban sem vagyunk egyediek, hogy éppen az ukrán titkosszolgálatok felforgató tevékenységének célkeresztjébe kerültünk.
Szlovákiában már hetek óta tüntetések zajlanak, és Robert Fico szerint az ukrán titkosszolgálati befolyás alatt álló Grúz Nemzeti Légió – félkatonai alakulat – és annak vezetője, Mamuka Mamulasvili is bekapcsolódott a kormányellenes tüntetések megszervezésébe.
Mamulasvili részt vett a kijevi Majdanon, majd később a Tbilisziben zajló, hasonló eseményekben. A pozsonyi tüntetéseken résztvevők nem mindegyike volt szlovák állampolgár. Tudni kell azt is, hogy északi szomszédunkban 150 ezer ukrán menekült él, őket is Mamulasvili mozgósította.
Aleksandar Vucic is annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a már hónapok óta tartó – a tavaly november elsején 15 halálos áldozatot követelő újvidéki pályaudvar előtetőjének leomlása okán –, egyetemi tüntetéseket is külföldről pénzelik, és a „szellemi muníció” is a határon túlról érkezik. A szerb miniszterelnök nem nevezte meg ugyan név szerint Ukrajnát, mint tettest, de azért nem hagyott kétséget a felől, hogy kit gyanúsít hazája belügyeibe való beavatkozással, amikor azt mondta: Szerbia független abban a kérdésben, hogy csatlakozik-e az oroszellenes szankciókhoz vagy sem, és semmilyen döntést nem lehet ráerőltetni ebben a kérdésben. Vucic néhány nappal ezelőtt már ennél is súlyosabb kijelentést tett, amikor azt mondta:
„Az egyetemisták és az ellenzék által szervezett, tömeges megmozdulások valójában külföldi titkosszolgálatok kísérletei az ország destabilizálására.”
Azért az furcsa, hogy egy tragikus baleset több hónapos tüntetéssorozatot váltson ki. Annál is inkább, mert Vucic már 2023 májusában kijelentette: nem lesz új Majdan Belgrádban, utalva Viktor Janukovics ukrán elnök 2014-es erőszakos megbuktatására.
A belgrádi Politika című lap 2023. júliusban azt állította, hogy „nem hivatalos információk szerint” a külföldi titkosszolgálatok májusban és júniusban aktívabbak voltak Szerbiában, mint az év elején. Ezen állítás alapján a cikk arra a következtetésre jutott, hogy
Vucic elnök hatalmának megdöntése a „szerb Majdan” révén már folyamatban van.
Mindhárom esetben közös a cél, vagyis annak bizonyítása, hogy már sem Robert Fico, sem Orbán Viktor, sem Aleksandar Vucic nem ura a helyzetnek. Azt sugallják az embereknek, hogy Fico képtelen leküzdeni az ukrajnai gázleállás okozta szlovákiai energiaválságot, Orbán nem tudja garantálni a magyar társadalom biztonságát, Vucic pedig a szerbek életszínvonalát áldozza fel az orosz barátságért.
Vagyis az újvidéki tragédia csak ürügy a tömegdemonstrációkra, hiszen Vucic megbuktatásának kísérlete már jóval előbb elkezdődött.
Nem járhatunk messze az igazságtól, amikor azt feltételezzük, hogy Ukrajna egyedül nem vágott volna bele a három térségbeli ország kormányának egyidejű megbuktatásának kalandjába. Mint ahogy az is bizonyítható, hogy a ma már az egyetlen orosz gázt Európába szállító vezeték, a Török Áramlat felrobbantásának kísérleteit sem egyedül próbálta végrehajtani. Ez energiakrízist okozott volna egész térségünkben, miután az ukránok – a magyar és a szlovák kormány megbuktatása céljából – idén január 1-jével, elzárták a területükön áthaladó és Európába gázt szállító vezetéket.
Nagyon úgy néz ki, hogy a háttérben a most leköszönt amerikai adminisztráció állt, amelynek így is vannak erőforrásai arra, hogy finanszírozza egy vagy több kormány megbuktatását.
Így tehát azt is mondhatjuk, hogy Ukrajnára a „bérmunkás” szerepét osztották ki, amelyet láthatóan nagy örömmel vállalt el, hiszen a Washington és Kijev érdekei – az elnökváltás előtt – egybeestek.
A dolgoknak geostratégiai jelentőségük is van. Európa közepén kialakult egy olyan országcsoport, amelyik ellenzi az ukrajnai háború további folytatását, az Oroszország ellen bevezetett szankciókat és mielőbb tűzszünetet akar elérni. Miről is van szó pontosan? Arról, hogy Ukrajna egyre inkább bekerítve érzi magát, mert nyugati határai mentén, kijevi megfogalmazás szerint, „oroszbarát államok” veszik körül. Ez persze így nem igaz, de Kijev szerint Ukrajnára nézve ez fenyegetést jelent.
Ahogy ezt az egyik ukrán parlamenti képviselő megfogalmazta: „Lehet, hogy már csak Lengyelország felé lesz nyugat felé kijáratunk.”
