A természetes házasságnak nincsen alternatívája, mert nincsen másik, a normalitást képviselő emberek számára ez vitathatatlan igazság. A házasság az egy férfi és egy nő közötti személyes, szövetségi kapcsolat. A február 9-én kezdődött házasság hete programsorozat ezt az örök igazságot és ennek mérhetetlen szépségét hirdeti.
Több mint két évtizede, az akkor még nyitott és szabad országból, az Egyesült Királyságból indult útjára ez a kezdeményezés, amely Bálint-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára irányítja rá a közvélemény figyelmét. Idén ez az időszak február 9. és 16. közé esik. Az idei hét mottója: Beszélgessetek a házasságotokért! A házasság hete rendezvénysorozat központi kérdése idén a férj és feleség közötti kommunikáció: miként alakítható ki az őszinte és bensőséges párbeszéd, hogy a különbségek, konfliktusok, félreértések megoldhatóvá váljanak, és a házasság fejlődő és kölcsönös elégedettséget nyújtó kapcsolat legyen. A házasság hetéhez évről évre hazai és nemzetközi szinten is számos ismert közéleti személyiség csatlakozik, kifejezve ezzel is elkötelezettségüket a természetes házasság és a család ügye iránt. Ma már négy kontinens huszonegy országában tartják ünneplésre méltónak a házasság jogintézményét, amelynek szerzője maga a Teremtő. Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség aktív részvételével.
A program szervezői és résztvevői büszkén vallják, hogy a házasság és a család Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt társon keresztül. Amiben mi összeköttetést látunk, mint például a házasságban, a családban, a vallásban, abban a balliberálisok kirekesztést látnak, mert ők az én-ből indulnak ki, mi pedig a mi-ből. A házasságban a férfi és a nő kiegészíti egymást, sok dolgot egy apa nem tud megadni a gyermekének, amit csak egy anya tud, és ez fordítva is igaz. A házasság az egyik legkomplexebb társadalmi jelenség, amely valaha is létezett, az egyén születésének, fejlődésének, a családnak, sőt a társadalom születésének alapvető közege. Ezért aztán története során rengeteg kulturális, vallási, identitási, szociológiai, jogi és természetesen egyéni emberi történet kapcsolódott hozzá. Jogi szempontból is e komplexitásából fakad megkerülhetetlen és örök súlya, mondhatni nélkülözhetetlensége: mert egyéni, magánéleti, társadalmi, alkotmányos, valamint közjót szolgáló alapintézmény egyszerre!
Minden eddigi társadalom kitüntetett szerepet tulajdonított és önálló nevet adott annak a kapcsolatnak, amelyikből, és csakis abból, gyermek születhetett. Ez kizárólagosan csakis a házasság a férfi és a nő között, valamint az ezen alapuló család. Ezért aztán a honi progresszív balliberálisok nem vádolhatják azzal a Fideszt, hogy biztosan Orbánék találták ki: a házasság egy férfi és egy nő között létrejövő kapcsolat. De még csak nem is a bibliai Ádám találta ki a házasságot, és nem is az ő felesége, Éva. Persze a házasság jogintézményével kapcsolatban rögtön le kell szögeznünk, hogy jogalanyként Ádámot és Évát nevezte meg a Jóisten, nem pedig Ádámot és Bélát. Sőt több évszázados életük során Ádám sohasem unt rá arra, hogy ő férfi, és egyszer sem akart Évává válni, és Éva sem toporzékolt, hogy ő Ádám szeretne lenni. Egyikük sem vonult az Éden bejáratához transzparenssel a kezében, hogy már olyan unalmas, maradi és sértően konzervatív dolog mindig csak férfiként élni és a nőnek is csak nőnek lenni. Engedje meg már számukra a bőkezű Teremtő, hogy kilencvenhatféle nemben lelhessék örömüket.
Az azonos neműek házasságának a gondolatát sem leljük a Szentírásban. A Biblia ugyanis a házasság kapcsán férfiakról és nőkről beszél biológiai nemi alapon, akik életük végéig, vélhetően a balliberálisok legnagyobb megdöbbenésére (ha olvastak egyáltalán az életük során Bibliát), megtartották nemi identitásukat. Ennek köszönhetően napjainkban a nemi másságban szenvelgők privát szerencséje, hogy a normalitást képviselő szüleik utódaiként megszülethettek, hogy aztán napjainkra boldogan vergődhessenek nemi abnormitásukban. Hiába próbálja tagadni megannyi balliberális lelkisegélyre szoruló, a valóság az, hogy a házasság nem pusztán egy emberi szintű, polgári-jogi társadalmi szerződés. Eredetileg és elsődlegesen is egy bibliai fogalom, még pontosabban az egyetlen olyan, Isten által alapított jogintézmény, amely teljes jogú része a mai napig a világi, szekularizált jogrendünknek. A házasság Isten gondolatában született meg, szabályait és végcélját is ő alkotta meg. Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy a házasság, ahogyan azt a Biblia ábrázolja, nem társadalmi szokások és kultúra kérdése. Alapvető természetét maga Isten rendelte el az emberi történelem kezdetén.
Először is a férfi és a nő közötti személyes kapcsolatot az egység kötelékében szemlélteti („Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy többé már nem két test, hanem egy.” Mt 19, 5–6.), ami egyedül a szövetségi kapcsolat gyümölcseként jelenik meg. A másik, a föntiekből fakadó és még csodálatosabb üzenet az önfeláldozó, az önmagát odaadó szeretet tanúsítása. Ez nem más, mint a másikért letett élet. Vagyis nem magamért élek többé, most már azért élek, akivel szövetségre léptem („Ti, férfiak szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért.” Ef 5, 25.). Csakis ezeken az alapokon lehet egy házasság stabil és sikeres. Ma túl sokan kelnek egybe azon tűnődve, mit fogok kihozni belőle? Ez pedig nem működik hosszú távon. A bibliai megközelítés ezzel szemben azt mondja: mit adjak bele? És ez már működni fog! Akik pedig egybe sem akarnak kelni, mint például a Z-generáció, velük kapcsolatban gyakran felmerül, hogy a közösségi médiából kapott ingerek miatt sokan az ideálisra, a tökéletesre várnak, miközben arról elfeledkeznek, hogy ők maguk a lehető legmesszebb vannak a tökéletestől.
Fontosnak tartottam a házasság hete alkalmából a föntieket megemlíteni, mert a nyugati és hazai baloldal az utóbbi években látványosan hadat üzent a keresztény-konzervatív értékeknek, sőt magának a Szentírásnak is. Ha szimplán akarok fogalmazni, akkor tulajdonképpen magának a normalitásnak. A baloldalnak és vezéreinek közéleti-szellemi garázdálkodása közben bizony illene tájékozódnia nemzetközi dokumentumokban is. Meg mernék rá esküdni, hogy nem olvasták, vajon mit is ír az 1966-ban elfogadott ENSZ-dokumentumnak, a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 23. cikkelye. Mert jelenleg ott még az olvasható, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán a gyengébbek kedvéért azt is kimondja, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. Férfiakról és nőkről beszél biológiai nemi alapon. Társadalmi nemről szóló balliberális badarságnak meg genderbolondságnak nyoma sincs benne. Sőt mi több, a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli.
Meggyőződésem, hogy akik a hagyományos házasság- és családmodell ellenségei, akár akaratukon kívül is, Lucifer misszionáriusai. Ezért rögtön gratulálok is a baloldalnak újdonsült gazdájához. Tapintható folytonosság van a kommunizmus és a transzgender ideológia között. Mindkét világnézet megpróbálja eltörölni az emberi természet fogalmát. Meg akarják semmisíteni a természeti embert, és egy új, természetfeletti embert akarnak kreálni. Azonban a tengerentúlon egy trumpi jobb horog következtében kimúlt a woke, éljen a normalitás! Napjainkban egy változó korszellemnek lehetünk a szemtanúi, ugyanis a globalista és balliberális politikai elit visszaszorulásának folyamatát láthatjuk a nyugati világban, ami nemcsak Amerikában, de olyan meghatározó országokban is érezteti hatását, mint például Kanada, Németország vagy Franciaország. Identitásunkat, amely családunkból és nemzetünkből fakad, nem törheti meg külső agresszió. Most már Európában is optimizmussal tekinthetünk az identitásért folytatott harcunkra.
A szerző jogász
