Balzsamozóik érdeme, hogy a megráncosodott testek sok kellemes illatot megőriztek azokból az aromás olajokból és viaszokból, amelyekkel eredetileg kezelték őket, és a képzett szaglászok csapata „hedonikusan kellemesnek” írta le őket.
„A mumifikálódott testek szaga évek óta jelentős érdeklődést vált ki a szakértők és a nagyközönség körében, de eddig nem végeztek kombinált kémiai és érzékszervi tudományos vizsgálatot” – magyarázta Matija Strlič professzor – a kutatás vezető szerzője – egy nyilatkozatban. Strlič egy szaglással foglalkozó szakértői csoporttal együtt most kilenc, a kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött múmia szagát elemezte, amelyek közül a legrégebbi az i. e. 1539-ben kezdődött Újbirodalom korából származik.
„Ez az úttörő kutatás valóban segít nekünk abban, hogy jobban megtervezzük a konzerválást, és megértsük az ősi balzsamozó anyagokat” – mondja.
A szaglászók beszámolói alapján a minták 78 százaléka „fás” illatot őrzött meg, 67 százalékukat „fűszeresnek”, 56 százalékukat pedig „édes” illatúnak írták le. A múmiák mindössze egyharmadáról derült ki, hogy olyan negatív szagokat áraszt, mint az „állott” vagy az „avas”, és ugyanekkora arányban árasztottak „füstölőszerű” hangulatot.
„Az átlagos intenzitás közepes volt, (…) és a hedonikus tónust átlagosan enyhén kellemesnek értékelték” – írják a tanulmány szerzői.
A kutatók az emberi műszereiken kívül egy elektronikus „orrot” is bevetettek, hogy pontosabb képet kapjanak arról, hogy pontosan milyen illékony vegyületeket termeltek az ősi múmiák. Ez olyan terpenoidok jelenlétét mutatta ki, mint a pinen, a limonén és a verbenon, amelyek mindegyike valószínűleg a mumifikálás során használt olajokból, gyantákból és viaszokból származik.
Ezek a vegyületek „cédrus vagy fenyőgyanta, gumigyanták, mint a mirha és a tömjén, valamint más növények, például kakukkfű, levendula és eukaliptusz használatára utalnak” – magyarázzák a kutatók. A borneol jelenléte az aromákban a kámfor használatából származhat.
A tanulmány szerzői gázkromatográfia és tömegspektrometria segítségével a mumifikációs anyagok által termelt aromás vegyületeket, valamint a modern konzerválási erőfeszítések során hozzáadott növényi olajokból és növényvédő szerekből származó, illetve a penészgombák és más mikrobák által kibocsátott aromás vegyületeket tudták elkülöníteni. Összességében azt találták, hogy a kiállított múmiáknak általában erősebb és összetettebb szaguk volt, mint a tárolt múmiáknak, „valószínűleg a vitrinekben felhalmozódott, illékony anyagok miatt”.
Ezen eredmények alapján a kutatók azt javasolják, hogy az ókori egyiptomi múmiák „szagörökségét” kulturális, történelmi és régészeti értékük létfontosságú összetevőjének kell tekinteni, és sürgetik a múzeumokat, hogy tegyenek meg mindent, amit csak tudnak, hogy megőrizzék ezeket az ősi szagokat.
