A tanulmányban a kutatók 12 monogám heteroszexuális párral gyűjtöttek kenetmintákat egy önmegtartóztatási időszak után, majd röviddel a szex után. Az ezt követő elemzések alapján a tudósok megerősítették, hogy a kiinduláskor a férfi és női résztvevők mindegyike egyedi mikrobagyűjteménnyel rendelkezett az alsó régiójában.
A kutatás szerint kijelenthető, hogy a női résztvevők genitális mikrobiomjában nagyobb mennyiségű baktérium volt, mint a férfiaknál: átlagosan 8038 baktérium genetikai szekvenciát figyeltek meg a nőknél, míg a férfiaknál 6661-et. A hímek azonban nagyobb változatosságot mutattak a baktériumfajok között, körülbelül kétszer annyiféle baktérium volt jelent, mint a hölgyeknél.
A kutatók felhívták a figyelmet, hogy a 12 párból három óvszert használt közösülés közben, ami befolyásolta, hogy milyen mennyiségű és pontosan milyen fajta mikrobák kerültek át a partnereikhez, de nem akadályozta meg a szexszóma átadását.
A további kutatások során a tudósok azt remélik, hogy ez a kutatási irány segíthet a szexuális zaklatás elkövetőinek azonosításában. Ezekben az esetekben a nyomozók általában a női nemi szervek területén talált spermiumokból vett DNS-mintákat elemeznek, azonban, ha nem találnak ilyet, az negatívan befolyásolhatja a nyomozást.
Dr. Brendan Chapman, a Murdoch Egyetem kutatója jelezte: a mikrobiális transzfert az sem befolyásolta, hogy a férfiak körül voltak-e metélve, ahogy az sem, hogy valamelyik partnernek volt-e szeméremszőrzete. Azt azonban megjegyezték, hogy a nők genitális mikrobiómájának összetétele a menstruációs ciklusuk különböző pontjain változott, ami befolyásolhatja a jövőbeni tesztek eredményeit.
A további kutatásokkal a tudósok azt remélik, hogy a szexom-elemzést valahogyan felhasználhatják a szexuális támadások elkövetőinek azonosítására. Különösen a nők elleni támadásokra lehetne alkalmazni az ilyen elemzéseket, mivel a nők lényegesen nagyobb valószínűséggel válnak ilyen támadások áldozatává, mint a férfiak. Ezekben az esetekben a nyomozók általában a nő nemi szervének területén talált spermából származó DNS-mintákat elemeznék. Néha azonban ezeken a kenetvizsgálatokon nem mutatnak ki spermiumot, ami befolyásolhatja a vizsgálatok eredményeit.
„Még csak a felszínt karcoltuk, amikor ezt a technikát valós esetekben használható technikaként demonstráltuk” – mondta Chapman. „Még több résztvevőre van szükségünk ahhoz, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy megbízhatóan ki tudunk fejleszteni egy olyan tesztet, amely alkalmas a törvényszéki tudomány által megkövetelt robusztus validálásra.”
