2025. február 15. szombat. 10:32
„Sok minden elszomorítja vagy lehangolja az embereket a jövővel kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy űrutazó civilizációvá válni az egyik olyan dolog, amely izgalmassá teszi a jövőt.” Az idézet Elon Musk üzletembertől való. De vajon beteljesedik-e az álma? Egyelőre túl messzinek tűnik ilyen civilizációra gondolni. Ma még a Föld az otthonunk, de hogy holnap is az marad-e, ez komoly kérdés. A végső határ mindig feltüzelte az ember képzeletét, de mi élünk először olyan korban, amikor az emberiség valóra váltotta az álmát, és kilépett a világűrbe. Attól a perctől kezdve, hogy megtettünk egy kis-nagy lépést a végtelen felé, a világűr is politikai csatatérré változott. Az egyes országok fizikai terepet követelhetnek majd maguknak, történetesen a Holdon vagy a Marson. Ha nem sikerül megállapodniuk a jogi keretekről, akkor hasonló harcokat várhatunk, mint amilyenek a Földön a gyarmatosítással bekövetkeztek.
Sokak szerint a Föld egy hatalmas portenger, amelynek vajmi kevés esélye van a túlélésre. A világ megromlott, tele van fájdalommal, aljassággal, és nekünk kellene meggyógyítanunk. De lehetséges-e ez, amikor minden erőnkkel arra törekszünk, hogy elpusztítsuk. Nincs biztonság, nincs oltalom, nincs igazság, és nincs szolidaritás. Ha nem teszünk meg mindent a megmaradásunkért, akkor nem az lesz a kérdés, hogy kihal-e az emberiség, hanem csak az, hogy miként: aszteroida, szupervulkán-kitörés, az öregedő Nap heve, özönvíz, tűzvész vagy valamilyen más istencsapás okozza a vesztünket. Ne áltassuk magunkat: sok ok miatt a megsemmisülés lehetőségének árnyékában élünk. A dolog iróniája pedig az, hogy minél világosabban látjuk az általunk ismert világegyetem működését, annál sötétebbé és terjengősebbé válik ez az árnyék. Müller Péter író sajátos választ adott: „Azt kérdezed, mikor jön el a világvége? Nem vetted észre, hogy már benne vagyunk.”
Ha az idegenek képesek üzenetet küldeni nekünk, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy jóval fejlettebbek nálunk. Ugyanakkor sejtelmünk sem lehet arról, hogy mennyiben mások, mint mi vagyunk. Stephen Hawking angol elméleti fizikus, kozmológus találóan jegyezte meg: „Egy fejlett civilizációval találkozni olyan lehet, mint amikor az őslakos amerikaiak találkoztak Kolumbusszal. Abból sem sült ki semmi jó.” Hogyan ismerhetnénk meg a földönkívüliket? Hiszen még a madarakat, a fákat, a virágokat sem ismerjük. Egyelőre nincsenek földönkívüli, értelmes életre utaló jelek, így eltűnődhetünk: talán éppen az minden civilizáció sorsa, hogy a pusztulásba rohanjon? A világ ember nélkül kezdődött, és ember nélkül ér majd véget? Sokszor reménykedem, hogy a földöntúliak egyszer csak megjelennek, s akkor megjavul az ember (egy darab időre…). A tudomány mindenesetre kimozdította az embert az univerzum középpontjából, és csapást mért az énközpontú Homo sapiensre. Az idő és a világ nem áll meg, változik. Nem lehet útjában feltartóztatni. Azt sem tudjuk pontosan, hogy mi volt, azt sem, hogy mi van. Azt meg csak álmodjuk, hogy mi lesz. Kétségtelen, hogy új világrend van születőben, és globális káoszra számíthatunk. Amikor őseinket kiűzték a paradicsomból, a legenda szerint Ádám azt mondta Évának: „Drágám! Átmeneti korban élünk!” Hogy mit hoz ez a mostani, „átmeneti” kor, amikor megtanítjuk majd a mesterséges intelligenciát embert ölni? Belegondolni sem merünk. Csak bizakodunk abban, hogy az ember észhez tér és felismeri: az összes elképzelt és elképzelhetetlen csoda előttünk, a Földön van, és arra vár, hogy felfedezzük őket.
A szerző újságíró
