Nagy Áron
2025. február 17. hétfő. 16:57
A korábban titkos dokumentumok között vannak a Legfelsőbb Parancsnokság irányelvei, műveleti és hírszerzési jelentések, titkosított táviratok, harci naplók, történelmi fényképek, tervek és vázlatok, valamint a budapesti stratégiai támadó művelet résztvevőinek díjjegyzékei. A Budapest80 tematikus honlap egyik feltűnő jellegzetessége, hogy Magyarországot bár Németország szövetségeseként, de nem „Hitler utolsó csatlósaként” mutatja be, és míg a németekről ellenségként emlékezik meg, a magyarokról árnyaltabb képet mutat.
„A budapesti támadó művelet (1944. október 29. – 1945. február 13.) a Vörös Hadsereg egyik kulcsfontosságú művelete volt a Nagy Honvédő Háború alatt. Ezt a 2. és 3. ukrán front erői hajtották végre a Duna katonai flottilla támogatásával, és célja Magyarország fővárosának, Budapestnek a felszabadítása volt a náci betolakodóktól” – olvasható a Magyarország szabad lesz! című rövid bevezetőben, amit különféle tervek és hadijelentések követnek.
Ezek egyikéből kiderül, hogy a fővárost először csekély erővel, mintegy menetből kívánták bevenni, de hamar világossá vált, hogy erre nincs esély. A dokumentumok között több visszaemlékezés van az utcai harcokról, a házról házra, pincéről pincére folytatott, nem egyszer kézitusába torkolló küzdelemről. És tartalmaz egy jelentést is, amit kézzel jegyeztek le az ostrom végén.
„Jelentem, a front balszárnyának csapatai, miután többnapos ádáz utcai harcok eredményeként Budapest városának kül- és belterületén egyaránt számos erős megerősített védelmi vonalat áttörtek, ez év február 13-án 10 órára minden épületet és negyedet lerohantak. Ez év február 13-án 10 órára legyőztük az ellenség bekerített csoportját <…> teljesen elfoglaltuk Magyarország fővárosát, Budapestet, Európa legfontosabb vasúti és országúti csomópontját, a legnagyobb dunai kikötőt és az egész magyar ipar fő központját.”
A legizgalmasabb, már csak az áthallás miatt is, a Józanész hangja című fejezet. Ennek bevezetése szerint „Budapest felszabadítását követően Magyarország lakossága új valósággal szembesült, de a szovjet parancsnokok igyekeztek fenntartani a térségben a fennálló rendet, hogy a társadalmi és politikai felfordulást a lehető legkisebbre csökkentsék.”
Az első, mostanáig titkos dokumentum Malinovszkij marsal irányelve a 2. Ukrán Front csapataihoz a fennálló rend megőrzéséről Magyarország Vörös Hadsereg által megszállt területein:
„Szem előtt tartva, hogy a szovjet csapatok Magyarországra való bevonulását kizárólag a katonai szükségszerűség diktálja, és nem követ más célokat, mint az ellenséges csapatok folyamatos ellenállásának megtörését és felszámolását, a Vörös Hadsereg által megszállt területeken nem szabad létrehozni a szovjet hatalom tanácsait és szerveit. Ezeken a területeken az összes létező magyar hatóságokat ésa magyarországi gazdasági és politikai szervezet jelenlegi rendszerét változatlanul meg kell őrizni. A vallási szertartások teljesítését nem szabad akadályozni, az egyházi imaházakhoz nem szabad hozzányúlni. A magyar rendet nem szabad megtörni és szovjet rendet nem szabad bevezetni.A szovjet csapatok által megszállt magyar területen a közrend fenntartására szükséges intézkedéseket a helyi magyar közigazgatáson keresztül a Vörös Hadsereg parancsnokságának ellenőrzése és felügyelete alatt kell végrehajtani”.
Az összeállítás két magyar nyelvű röplapot is tartalmaz szegedi és gyulai papok, lelkészek aláírásával, amelyek a lakosság megnyugtatására szolgáltak, nyilvánvalóan azzal összefüggésben, hogy elterjedt a nézet, miszerint a kommunista megszállók az összes templomot be fogják zárni, a papokat, szerzeteseket, apácákat pedig elhurcolják. Emellett a szovjet parancsnokság különösen óvatos volt a magántulajdonnal kapcsolatban. Legalábbis kiadott egy irányelvet, amelyben megtiltotta a földbirtokok kifosztását; a tulajdonosoktól a Vörös Hadsereg megérkezése előtti árakon kellett megvásárolni a hadsereg ellátásához szükséges árut.
Végül érdemes említést tenni a3. Ukrán Front parancsnokának titkos táviratáról, amelyben Bethlen István kihallgatásáról tájékoztat, és részletet is közöl a volt magyar miniszterelnök által elmondottakból:
„December 7-én átállt a Vörös Hadsereg oldalára Bethlen István , Magyarország volt miniszterelnöke. Vele együtt átállt Trenkvald kapitány, egy pilóta is. Az előzetes kihallgatás során Bethlen István a következőket vallotta:
…1931 óta a Főrendiház tagjaként minden erőmmel arra törekedtem, hogy megakadályozzam Magyarországot abban, hogy Németország uszályába kerüljön. A kormány nem konzultált a parlamenttel, amikor hadat üzent a Szovjetuniónak. Bárdossy miniszterelnökhöz vezető politikai személyiségeket hívtak meg, köztük engem is. Itt egyenesen megmondtam a véleményemet: »Háborúba lépni nagyon könnyű, kilépni belőle viszont nagyon nehéz. Számunkra semmilyen érdek nem fűződik ehhez a háborúhoz. Határozottan ellene vagyok.« Az a tény, hogy Hitler néhány területet Magyarországhoz csatolt, nem szabad döntése volt, hanem kényszerhelyzet. Mi ezeket a területeket békés tárgyalások útján kaptuk vissza Oroszországtól. (…) Úgy vélem, ha az orosz hadvezetés röplapokon értesítené a magyar katonákat arról, hogy a hadifogságba esésük után azonnal hazaengedik őket, mindenki átállna hozzátok.”
