MH
2025. február 18. kedd. 6:17
Szinte mindenkivel előfordul élete során, hogy időnként megszédül. Ez jellemzően csak minimális kellemetlenséget, illetve esetleg néhány pillanatnyi ijedtséget vált ki. Ha viszont gyakori vagy akár állandó vendég az életünkben a szédülés, az már komolyabb problémákra is felhívhatja a figyelmet, például neurológiai, fül-orr-gégészeti vagy akár belgyógyászati megbetegedésekre is.
A szédülés típusai
A Neurológiai Központ ismertetője szerint a szédülésnek négy fő típusa van:
- vertigó, amikor úgy érezzük, hogy forog velünk a világ – a szédülés leggyakoribb formája;
- preszinkóp, amikor elgyengülünk, és úgy érezzük, mindjárt elájulunk – sápadtság és hányinger is kísérheti, valós eszméletvesztéshez azonban nem vezet;
- egyensúlyvesztés, amikor egyensúlyzavar miatt bizonytalanabbul járunk, mozgunk;
- szédülékenység és bizonytalanság, amikor furcsa, lebegésszerű érzés jelentkezik.
A gyakori szédülés okai
Az alábbiakban bemutatjuk, hogy milyen betegségek és állapotok állhatnak a leggyakrabban a gyakran visszatérő szédülés hátterében.
Kihez forduljunk?
A szédülés okának kiderítésében háziorvos, belgyógyász, neurológus és fül-orr-gégész szakorvos lehet segítségére. A pontos diagnózis felállításához gyakran több szakorvos véleményére is szükség van.
1. Vérnyomásproblémák: A vérnyomás-ingadozás, az extrém magas vérnyomás, a túl alacsony vérnyomás és a túl hirtelen leeső vérnyomás egyaránt kiválthat szédülést. De akár a vérnyomáscsökkentő szerek mellékhatásaként is jelentkezhet a panasz.
2. Hallóideg-gyulladás (vesztibuláris neuritisz): Jellemzően fül-orr-gégészeti fertőzés és/vagy lázas állapot után jelenik meg a gyulladás és vele együtt a szédülés. Általában spontán gyógyul a probléma, de fül-orr-gégészeti ellátásra és szteroidos terápiára is szükség lehet.
3. Meniére-betegség: Amikor a belső fülben található folyadék megváltozik, hirtelen, rohamokban jelentkező szédülést, egyoldali fülzúgást és halláscsökkenést, esetleg hányingert és hányást is tapasztalhat. Egy roham hossza 10-20 perctől akár órákig is terjedhet, amely során a szédüléses periódus többször megismétlődhet.
4. Migrén: A migrén szintén együtt járhat szédüléssel. Néha hallászavar is társul hozzá, az esetek egy részében pedig fejfájás nem is jelentkezik, csupán az érzékszervi zavarok.
5. Központi idegrendszert érintő elváltozások, betegségek: A szédüléses esetek hatodánál ilyenek – például szklerózis multiplex, daganat, oxigénhiány vagy traumás károsodás – állnak a háttérben.
6. Átmeneti agyi keringészavar: Ennek hátterében érszűkület vagy a nyaki gerinc elváltozása állhat. A leginkább idősebbekre jellemző.
7. Nyaki gerinccsigolyák meszesedése: Ebben az esetben főkép a fej forgatásakor érződik a szédülés, bizonytalanságérzés.
8. Belgyógyászati betegségek: Több belgyógyászati betegség is előidézhet szédülést, bizonytalanságot, labilitásérzést, imbolygó járást. A háttérben állhat egyebek mellett a heveny gyomorhurut, az epehólyag-gyulladás, az alacsony vércukorszint, a mellékvese-elégtelenség vagy a súlyos vérszegénység is.
9. Pszichogén szédülés: Pánikrohamhoz, szorongásos zavarhoz vagy akár egyes személyiségzavarokhoz is kapcsolódhat a rendszeresen visszatérő szédülés. Ilyenkor pszichiáter szakorvost is be kell vonni a beteg kezelésébe.
