A műholdas adatokat a mágneses mezővonalak földi mozgásának bizonyítékaival kombinálva az európai geotudósok feltérképezték az úgynevezett Laschamps eseményt, és olyan természetes zajok segítségével ábrázolták, mint a fa nyikorgása és az ütköző sziklák csattanása.
Az így készült összeállítás a Dán Műszaki Egyetem és a Német Földtudományi Kutatóközpont mutatott be, semmihez sem hasonlítható, amit valaha hallott.
A Föld mágneses mezeje, amelyet a bolygónk magjában kavargó folyékony fémek hoznak létre, több tíz- és százezer kilométerre nyúlik az űrbe, és mindannyiunkat megvéd, mivel eltéríti a légkört megtépázó nap részecskéit.
Objektum doboz
Jelenlegi tájolásában a mezővonalak zárt hurkokat alkotnak, amelyek a bolygó felszíne felett délről északra, majd mélyen a bolygó belsejében északról délre irányulnak. A mező azonban időnként véletlenszerűen megfordítja a polaritását. Ha ez ma ismét megtörténne, északi iránytűink a Déli-sark felé mutatnának.
Az utolsó ilyen kataklizmikus esemény körülbelül 41 ezer évvel ezelőtt történt, és a franciaországi Laschamps lávafolyásokban hagyott nyomot. Mivel a mező a jelenlegi erősségének mindössze öt százalékára gyengült, a megfordulás folyamata lehetővé tette, hogy a kozmikus sugárzás többlete bejusson a Föld légkörébe.
A jég és a tengeri üledék megőrzi ennek a normálisnál nagyobb mértékű napbombázásnak az izotópos jeleit, a berillium–10 izotópok szintje megduplázódott a laschampsi esemény alatt, egy tavaly közzétett tanulmány szerint.
Ezek a megváltozott atomok akkor keletkeznek, amikor a kozmikus sugárzás reakcióba lép a légkörünkkel, ionizálva a levegőt és megsütve az ózonréteget. Mivel a globális éghajlatváltozás lehetséges következménye a feltételezések szerint Ausztrália megafaunájának kihalása, valamint az emberi barlanghasználat változásai is összefüggésbe hozhatók ezzel az eseménnyel.
„Ezeknek a szélsőséges eseményeknek a megértése fontos a jövőbeni előfordulásuk, az űrklíma-előrejelzések, valamint a környezetre és a Föld rendszerére gyakorolt hatások felmérése szempontjából” – magyarázta annak idején Sanja Panovska, a Német Földtudományi Kutatóközpont geofizikusa.
A Laschamps-fordulat 250 év alatt következett be, és mintegy 440 évig maradt a szokatlan irányultságban. A Föld mágneses mezeje legfeljebb a jelenlegi erősségének 25 százalékán maradhatott, miközben az északi polaritás dél felé sodródott.
A mágneses mező közelmúltbeli anomáliái, mint például az Atlanti-óceán feletti gyengülés, kérdéseket vetettek fel egy közelgő mai megfordulással kapcsolatban, de a legújabb kutatások szerint ezek az anomáliák nem feltétlenül kapcsolódnak a megfordulás eseményeihez.
A dél-atlanti anomália azonban magasabb sugárzásnak teszi ki a térségben lévő műholdakat.
Az ESA Swarm konstellációja 2013 óta méri a Föld magjának, köpenyének, kérgének, óceánjainak, ionoszférájának és magnetoszférájának mágneses jeleit, hogy jobban megértsük bolygónk geomágneses mezejét és előre jelezhessük annak ingadozásait.
