Hasonló a hasonlónak örül, szokták mondani jó vagy rosszalló szándékkal egyaránt. A TISZA Párt kongresszusa után is beigazolódott a latin eredetű szöveg igazsága. Különösen, ha Magyar Péterre és új arcaira, a MOB elnökségétől a tagság által bizalomhiány miatt megfosztott Kulcsár Krisztiánra és Ruszin-Szendi Romuluszra, a honvédség leváltott vezérkari főnökére gondolunk, akik lelkesen demonstráltak Magyar Péter mellett, s ugyanolyan lendülettel igyekeztek beletörölni a lábukat az Orbán Viktor vezette kormányba.
Ma Kulcsár Krisztián jellemét vizsgáljuk.
Magyar Péter a kongresszusokon így dicsekedett újonnan leigazolt embereivel: „Én nagyon büszke vagyok a csapatunkra, benne egy olimpiai kétszeres ezüstérmesre és a MOB-elnökre és világbajnok Kulcsár Krisztiánra.”
A kívülálló mindenesetre gyanakodhat, hogy lehet-e okkal büszke valaki egy olyan sportvezetőre, akinek emberi és szakmai tulajdonsága miatt egyaránt kitelt a becsülete a Magyar Olimpiai Bizottság tagjainál. Köztük számos olimpiai bajnoknál, köztiszteletben álló személyiségnél, akik 18-24 arányban nem támogatták, hogy Kulcsár Krisztián folytathassa elnöki megbízatását.
Magyar Péter szerint saját területükön ők a legjobbak. Ez valamelyest arra hajaz, mint hogy saját magát is igazi miniszterelnök-jelöltnek képzeli, s meg sem fordul a fejében, hogy erre a magyarok milliói teljesen alkalmatlannak tartják. Valahogy úgy, ahogy a 13. havi nyugdíjjal kapcsolatban foglal állást. Itthon arról beszél, hogy a TISZA megtartaná a 13. havi nyugdíjat, míg az őket irányító Európai Néppárt ezt is és a rezsicsökkentést is következetese eltörölné. Ezzel (is) támadják az Orbán-kormányt. Nyilván eltörlésük is szerepel majd a programjukban, amit természetesen nem ők írnak. Sokan arra gondolnak, hogy a Néppárt, mert ők tarják a mentelmi jogot is előtte, s itthon a bűnüldöző szervek csak akkor tudnák az akaratukat Magyarra kényszeríteni, ha felfüggesztik a mentelmi jogát, s akkor jöhet a börtön. A telefonlopás, a bennfentes kereskedelem, a csalás gyanúja miatti börtön. Vagy nem függesztik fel, és akkor azt képviseli, amit Brüsszel akar. Mindazt, ami nagyon rossz a magyaroknak. S közben elbábozza, hogy az nekik milyen jó lenne. Csak egy picit kell leadni a szuverenitásunkból… Mi az nekünk?
Kulcsár Krisztián MOB-elnöki tevékenysége 2017-től 2022 január végéig tartott, aztán a Magyar Olimpiai Bizottság megvonta tőle a bizalmat.
Nem sokkal az események előtt kiszivárgott ugyanis egy levél, amelyből kiderült, Kulcsár irányítása alatt a MOB súlyos és vállalhatatlan helyzetbe került, és megerősítést nyertek azon korábbi sajtóinformációk is, miszerint többen nehezményezték Kulcsár vezetési stílusát és ellentmondásos törekvéseit.
Furcsa módon Kulcsár Krisztián valamiféle rosszul értelmezett reformer-szereptől fűtve eleinte ritkábban, később egyre többször, az utóbbi időszakban pedig immár teljesen figyelmen kívül hagyta a jószándékú figyelmeztetéseket, kéréseket. A korábbi, konszenzuson alapuló delegálási elvekkel szakítva számos, a magyar sportban meghatározó intézményt és szervezetet egyszerűen kirúgott a MOB tagjai sorából (OSEI, azaz az Országos Sportegészségügyi Intézet [Sportkórház] , a Magyar Edzők Társasága, vezető sportegyesületek), az így megüresedett helyeket pedig egy olyan jelölő bizottsági elnök vezetésével irányított folyamat keretében akarta feltölteni, aki távol áll a magyar sporttól. Amikor aztán mindenfajta érdemi előzetes egyeztetés és a jelölési politika meghatározása nélkül nem csupán a jelölőbizottság ügyrendjét, de az általuk jelöltek terjedelmes névsorát egyszerre kívánta elfogadtatni az elnökséggel, az elnökség tagjai egyértelművé tették: most érkezett el az a pillanat, amelytől fogva semmilyen formában nem kívánnak asszisztálni Kulcsár Krisztián azon törekvéséhez, hogy a MOB-ot kizárólag a saját arculatára formálja. Az már csak hab a tortán, hogy amikor Kulcsár Krisztiánt 2020-ban újra MOB-elnökké választották, az első adandó alkalommal megemelte saját fizetését 1,2 millió forintról 2,6 millió forintra.
Ugye, milyen komoly bölcsesség rejlik a fent idézett latin mondásban? Ilyen emberre büszke Magyar Péter.
A magyarok azonban egyáltalán nem büszkék. Se rá, se az embereire. Sőt!
A szerző újságíró
