Ylla (1911-1955) szinte szimbiotikus kapcsolatba lépett az állatokkal és ösztönös kötelékeket alakított ki modelljeivel, hogy az emberiként azonosítható tulajdonságaikat ragadhassa meg. Új műfajt hozott létre az állatfotózáson belül, amelynek tárgya az állatok ábrázata és személyisége volt.
Magától értetődően lelt erre az antropomorf megközelítésre, amely azt az alapvető egyetemességet szemlélteti, az emberi és állati természet közös méltóságát. A humanista fotográfia francia irányzatának (Brassaï, André Kertész) korai képviselőjeként a harmincas évek párizsi művészköreiben mozgó Ylla a műtermében készített igéző fotókat, illetve állatkerteket keresett fel, ahol a közeli képek kedvéért veszélyes vadak ketrecébe is bemerészkedett. Különcnek számított a fotográfusok körében, hiszen az embereknek nem volt igénye arra, hogy költséges képeket készíttessenek kedvenceikről.
Ylla azonban nagy lépésekkel haladt előre, és élvonalbeli barátai mellett ő is szerepelt a korszak szinte összes párizsi fotókiállításán, ideértve A kortárs fotográfia nemzetközi kiállítását is. A Louvre-ban 1936-ban nyílt tárlat az első olyan bemutató volt, amelyet állami múzeumban rendeztek, és egyértelművé tette, hogy Párizs lett a fotográfia világfővárosa. Ylla egy évvel később a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) hasonló retrospektív kiállításán, a Photography1839–1937 című tárlaton is részt vett. A kiállítás egyik különlegessége egy eddig még közönség előtt soha be nem mutatott, kilencperces filmrészlet, amelyen Yllát az állatok fotózása közben láthatjuk.
Ylla 1952-ben, a természetfotózás hőskorában utazott Afrikába. Az évek során többször is tett félre pénzt „Afrikára”, de a II. világháború és egyéb körülmények miatt nem tudta megvalósítani az álmát. Félő volt, hogy az afrikai expedíció sokat dédelgetett terve kudarcra van ítélve, mert „nem visznek magukkal nőket”.
„Miután addig csak állatkertekben dolgoztam, erős volt bennem a vágy, hogy természetes környezetükben fotózzam az állatokat, sőt, egész csordákat – hogy a ketrecbe zárt, elszigetelt állatok portréja után valami mást örökítsek meg.”
A Kenyában és Ugandában töltött három hónap végén Ylla nem búcsút vett Afrikától, hanem úgy köszönt el, hogy tudta, az ott töltött idő csak egy futó pillantásra volt elég; a kontinensről, az ott élőkről és a csodálatos állatvilágról szerzett benyomásai csak felszínesek lehettek. Afrika nagy hatással volt arra, ahogyan az állatokhoz viszonyult és ahogyan a saját munkájáról gondolkodott.
„Amikor visszatértem New Yorkba, félelemmel töltött el a gondolat, hogy újra felkeressem az állatkertet; féltem, hogy lehangolónak találom majd az utam után, érdektelen lesz, untat. Csak akkor tudok dolgozni, ha érdekel és szórakoztat, amit csinálok. De rájöttem, hogy »beavatott« lettem, és csak annál nagyobb együttérzéssel és szeretettel vagyok a fogva tartott állatok iránt. Amikor újra találkoztam velük, olyanok voltak, mint azok a külföldi barátok, akiknek az ember megismerte a rokonait és a szülőföldjét. Közelebb kerültek hozzám az állatok. Jobban értettem őket.”
Mivel szeretett volna jobban azonosulni az állatokkal, az ő szemükön át látni a világot és minél többet megtudni gondolataikról és érzéseikről, Ylla egy gyerekeknek szóló sorozatba kezdett, olyan történetek elmesélésébe, amelyeknek állatok voltak a szereplői. Meghonosította a gyermekirodalom fényképekkel való illusztrálását, és ezzel az állatfotózás teljesen új világát teremtette meg.
Ylla könyveinek mesteri koncepciójában a költői dimenziót a fotókat kísérő, költők, regényírók, kritikusok, történészek és mesekönyvszerzők tollából származó reflexiók alkották.
E cél érdekében és olvasói nagy örömére, Ylla időnként együtt élt valamilyen vadállattal, és gyakran vett rá különböző fajokat, hogy „játsszanak egymással”, miközben ő megörökítette a sokféle, semmihez sem fogható találkozást. Egy oroszlánkölyök kalandjaival kezdte. A francia változat költői szövegét Jacques Prévert írta, az angolét Margaret Wise Brown. Huszonöt könyve között a The Sleepy Little Lion /Le Petit Lion (Az álmos kisoroszlán, 11 kiadás hat nyelven) és a Two Little Bears (Két medvebocs, 22 kiadás tizenhárom nyelven) a gyermekirodalom klasszikusaivá váltak.
Ingyenesen elérhető a Mai Manó Ház aktuális kiállításaihoz kapcsolódó interaktív kiállításkísérő kiadvány
A Szabó Dezső: Jelenség és az Ylla: A modern állatfotózás születése című kiállításokban való elmélyedést segíti az interaktív kiállításkísérő, amely az egyes kiállításokhoz kapcsolódó játékos feladatokkal és kérdésekkel vezeti végig a látogatót a kiállításon, tematikusan kapcsolódva a két kiállítás legfontosabb témáihoz és alkotásaihoz.
A családok, iskolai csoportok számára javasolt kiadvány tartalmas kisérője lehet bárkinek, aki szeretné a múzeumi látogatást még színesebbé tenni. Az egyéni elmélyedés és befogás mellett a kiadvány segíthet abban is, hogy a látogatás még inkább egy családi vagy csoportos élménnyé váljon, ahol mindenki megtalálhatja a számára érdekes feladatokat. Nemcsak szórakoztató, hanem oktató jellegű is, a látogatók játékos formában sajátíthatják el azokat az ismereteket, amelyek a fotográfia világában segítenek otthonosan és magabiztosan mozogni.
Változatos feladatokkal és érdekességekkel kínál lehetőséget a múzeumi élmény mélyebb megértésére, segít abban, hogy a látogatók aktívan részt vegyenek a kiállítás befogadásában. A füzet segítségével a gyerekek és felnőttek egyaránt többet tudhatnak meg Szabó Dezső és Ylla művészetéről, és lehetőséget ad a tárlatokat egy új, személyesebb szinten megtapasztalni.
A Szabó Dezső: Jelenség és Ylla: A modern állatfotózás születése című kiállításokhoz kapcsolódó ingyenes kiállításkísérő kiadvány elérhető a Mai Manó Ház jegypénztárban a kiállítás nyitvatartási ideje alatt.
A kiállítás megtekinthető:
2025. február 20. – április 6.
Keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között
Hétfőn és ünnepnapokon zárva
Kurátor: Pryor Dodge
Megnyitó: 2025. február 19. 18:00
A kiállítást Pryor Dodge, a kiállítás kurátora nyitja meg.
