Hasonló viselkedést már régóta dokumentáltak a nagyobb agyú emlősöknél, például a delfineknél és az elefántoknál, és az egerek köztudottan segítenek fajtársaikon, ha csapdába esnek, de az „elsősegélynyújtáshoz” hasonló viselkedést a kisebb emlősöknél még nem vizsgálták részletesen.
A szakértők most laboratóriumi egereket használtak fel. A kísérletben az állatokat reakcióképtelen egyedekkel engedték össze, a találkozásokat pedig videóra vették.
A rágcsálók viselkedése igen változatos volt, egyes példányok szimatolással, szőrápolással reagáltak, míg más állatok megharapták társukat vagy kihúzták a nyelvüket.
Utóbbi viselkedés meglehetősen ritka volt, többnyire egymást ismerő egyedek körében dokumentálták, és abba is maradt, amint a másik egér aktívvá vált.
A 13 perces interakciók során a rágcsálók átlagosan idejük 47 százalékát töltötték azzal, hogy érintkezésbe lépjenek eszméletlen társukkal. Amennyiben mindkét állat aktív volt, ez az arány csupán 5,8 százalék volt.
Objektum doboz
A szájat vagy nyelvet érintő interakciót minden esetben dokumentálták, a rágcsálók 50 százalékban sikeresen húzták ki a nyelvet, megakadályozva a légutak elzáródását. Az egyik tesztben idegen tárgyat is elhelyeztek az ájult állat szájába, amelyet az aktív egerek nagy arányban el tudtak távolítani.
Az adatok alapján a közbeavatkozás hatására az eszméletlen rágcsálók hamarabb tértek magukhoz. A szakértők szerint a megfigyelt viselkedés az újraélesztéshez hasonlítható.
A kísérlet kapcsán két kísérő tanulmány is megjelent, ezekben meghatározták, hogy a jelenség mozgatórugója az oxitocint felszabadító, az amigdalában és a hipotalamuszban található idegsejtek.
