A meglévő bizonyítékok a megzavart alvást egy sor krónikus betegséggel, köztük az elhízással, a cukorbetegséggel és a szív- és érrendszeri betegségekkel hozták összefüggésbe. Az összefüggés az ellenkező irányban is kimutatható, bizonyos állapotokról ismert, hogy hozzájárulnak a rossz alváshoz. Az ok-okozat bonyolult képet mutat, amit még bonyolultabbá tesz az a tény, hogy az ezt alátámasztó konkrét mechanizmusok még annyira kevéssé ismertek. Például az alvás közvetlen hatása a keringő immunsejtekre tudományos szempontból nem egyértelmű.
Most egy új tanulmány mögött álló kutatók a monocitákra – a szervezet veleszületett immunrendszerének egyik fő összetevőjére, amely létfontosságú szerepet játszik az immunfelügyeletben és a kórokozókkal szembeni válaszadásban – és arra fordították figyelmüket, hogy az alvás minősége hogyan befolyásolja őket.
A monocitáknak három alcsoportja van: klasszikus, köztes és nem klasszikus. A klasszikus monociták részt vesznek az immunfelügyeletben; az intermedierek az immunaktivációban és a gyulladásban; a nem-klasszikusok pedig a gyulladásos jelzések érzékelésében és az azokra való reagálásban.
Az alvás egészsége és az említett monocita-alosztályok változásai, valamint a gyulladásos válaszokra gyakorolt lehetséges hatásuk közötti összefüggés feltárása érdekében a kutatócsoport 237 egészséges felnőtt résztvevőt toborzott, akiknek testtömegindexe (BMI) eltérő volt – bár ez vitathatatlanul nem túl pontos egészségi állapotmérő. Minden egyes személytől vérmintát vettek, hogy megállapítsák a különböző monocitaszintjeik és gyulladásos markereik profilját. Eközben a táplálkozásukat, a fizikai aktivitásukat és az alvási szokásaikat egy viselhető gyorsulásmérő segítségével követték nyomon.
Az elhízottnak minősített egyéneknél szignifikánsan alacsonyabb volt az alvásminőség és magasabb a krónikus alacsony fokú gyulladás, állapították meg a kutatók. A nem klasszikus monociták száma is jelentősen megnövekedett az elhízott egyéneknél, ami korrelált a rosszabb alvásminőséggel és az emelkedett pro-inflammatorikus markerekkel. További elemzések kimutatták, hogy az alvás zavara önállóan hozzájárul a gyulladáshoz, függetlenül az egyén elhízási státuszától.
Kontrollált alvásmegvonási kísérletekben öt egészséges, sovány résztvevő 24 órát töltött alvás nélkül, és mindvégig vért vettek tőlük. Az eredmények megerősítették a csoport korábbi megállapításait: az alvásmegvonás megváltoztatta a monocitaprofiljukat, a nem klasszikus monociták expressziójának reverzibilis növekedésével, ahogy az elhízott egyéneknél is megfigyelhető.
„Ez a tanulmány rávilágít az alvás minőségének fontosságára az immunválasz és a gyulladás szabályozásában elhízás esetén, ami arra utal, hogy az alvás minőségének javítása csökkentheti a gyulladást és javíthatja az egészségi állapotot” – írják a kutatók.
