Gyakran úgy gondolták, hogy a korai emberi társadalmak elsősorban kerekded építményeket építettek, amelyek évezredeken át domináltak, mielőtt fokozatosan átadták a helyüket a ma elterjedt téglalap alakú épületeknek. Az új kutatások azonban arra utalnak, hogy a korai építészeti fejlődés a Közel-Keleten ennél jóval összetettebb volt.
A régészek a közelmúltban számítógépek segítségével elemezték a 15 ezer és 8500 évvel ezelőtt épült korai települések építészeti fejlődését, összesen 118 építményt, amelyek a Földközi-tenger térségében és a dél-levantei Jordán-völgyben található 23 lelőhelyről származnak.
Az eredmények azt mutatták, hogy az építészeti fejlődés ebben a kulcsfontosságú időben és helyen nem illeszkedett a klasszikus „kerekből téglalap alakúvá” csővezetékhez.
A tanulmány szerint a legkorábbi téglalap alakú épületeket a natufi kultúra építette, egy vadászó-gyűjtögető közösség, amely körülbelül 15 ezer és 11 500 évvel ezelőtt élt a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon és Szíria területén.
Az építmények formái még ebben az időszakban is meglehetősen változatosak maradtak, ami arra utal, hogy a formalizált konvenciók még nem érvényesültek. A neolitikum előrehaladtával azonban az építészeti formák egységesebbé váltak, ami valószínűleg a kialakult építési hagyományok kialakulását jelzi.
Ma az épületek túlnyomó többsége téglalap alakú geometriát követ. Amint azt egy 2006-os esszé kifejti, több elmélet is létezik arra vonatkozóan, hogy miért van ez így. Először is, a gravitáció kulcsszerepet játszhat. A sík padló stabilitást biztosít az emberek és a bútorok számára, míg a függőleges falak hatékonyan viselik a terheket.
Egy másik elképzelés szerint a téglalapok kedveznek a hatékony helykihasználásnak, mivel lehetővé teszik, hogy a helyiségeket pazarló hézagok nélkül összezsúfolják. Ezenkívül a történelmi építőipari eszközök, például a T-négyzetek és a meghatározott négyzetek megkönnyítették a téglalap alakú szerkezetek tervezését és építését.
Talán ezek az erők ismertek voltak az ősi építők elméjében, amikor otthonaikat tervezték, vagy talán a derékszögű szerkezetek egyszerűen azért váltak uralkodóvá, mert kitartottak, és az építészeti természetes kiválasztódás termékeként maradtak fenn.
Bár modern világunkat a négyszögek uralják, az építészeti evolúció kanyargós útja azt mutatja, hogy az emberi kreativitás sosem korlátozódott az egyenes vonalakra. Könnyű elképzelni egy olyan jövőt, ahol a változó igények, az újtechnológiák vagy az újdonság iránti vágy visszahozza a körkörös vagy teljesen új geometriai formákat.
