Bár zseniális mérnök és innovátor volt, üzleti praktikái sokszor agresszívak és könyörtelenek voltak. Különösen az elektromosság elterjedésének időszakában folytatott harca Nikola Teslával és más riválisaival mutatta meg igazi üzleti stratégiáját. Széles körben bálványozzák a találmányaiért, de az egy kicsit árnyalja zsenialitását, ahogyan más feltalálókkal és körülötte lévőkkel bánt.
Talán a következő, egy inkább legendának tűnő, mint valós történelmi tényeken alapuló anekdota mutatja be Edison kettős személyiségének kialakulásának folyamatát. A történet így szól: egy nap Thomas Alva Edison, amikor az iskolából hazajött, átadott egy cetlit az anyjának. Azt mondta: „A tanárom adta nekem ezt a cetlit, és azt mondta, hogy csak neked adhatom át.” Az anya szeme könnybe lábadt, miközben felolvasta a levelet: „A fia egy zseni. Ez az iskola túl kevés neki, és nincs megfelelő tanárunk a tanításhoz. Kérem, maga tanítsa őt.” Innentől kezdve az anya Edison oktatásának szentelte életét. Sok évvel később, amikor Edison édesanyja meghalt, már ő volt az évszázad egyik legnagyobb feltalálója. Egy nap Edison, miközben régi családi emlékeket rendszerezte, egy képkeretbe hajtogatott papírdarabot talált az íróasztalon. Elővette és kibontotta. A papírra ez volt írva: „A fia elmebeteg, és nem engedhetjük meg, hogy visszatérjen az iskolába.” Edison órákig sírt, majd ezt írta naplójába: „Thomas Alva Edison elmebeteg gyerek volt, de egy hős anyának köszönhetően az évszázad zsenijévé vált.” Milyen lenyűgöző reakció volt ez az anyja részéről! Elképesztő, hogy a szülők milyen hatalmat tudnak gyakorolni a gyermekeik felett.
Az biztos, hogy Edison valóban korán otthagyta az iskolát, és édesanyja nagy szerepet játszott az oktatásában, de nincs bizonyíték arra, hogy ilyen levelet kapott volna az iskolájától. Az is tény, hogy fiatalon halláskárosodást szenvedett, amely befolyásolta a tanulását. Mindössze három hónapig járt iskolába, tanárai szerint „túl kíváncsi” volt. Anyja, Nancy Edison otthon tanította tovább, és ösztönözte kísérletezésre. Már tinédzserként vegyi kísérleteket végzett a házuk pincéjében. 21 évesen megszerezte első szabadalmát egy elektromos szavazatszámláló gép megalkotásával, de ez kereskedelmileg sikertelen volt. 1877-ben feltalálta a fonográfot, az első eszközt, amely hangot tudott rögzíteni és visszajátszani. 1879-ben továbbfejlesztette az izzólámpát, és megalapozta a modern elektromos világítást. Később a mozgóképtechnológiában is úttörő lett.
Thomas Edison megafonja, a La Nature 1878-ban
Fotó: Leemage via AFP
Kitartó és szorgalmas volt, híres mondata: „A zseni egy százalék tehetség és 99 százalék kemény munka.” Bár sok alkalmazott dolgozott laboratóriumaiban, gyakran magának tulajdonította az ötleteket. Kíméletlen üzletemberként is ismerték, aki gyakran pereskedett versenytársaival.
A legismertebb konfliktusa Nikola Teslával és George Westinghouse-szal zajlott az 1880-as és 1890-es években. Ez az időszak az úgynevezett „áramok háborúja” néven vált ismertté. Edison az egyenáramot (DC – Direct Current) támogatta, és saját üzleti érdekeit féltette attól, hogy a Teslával együttműködő Westinghouse Electric Company által favorizált váltakozó áram (AC – Alternating Current) elterjedjen. Edison egyenáramrendszere gyengébb volt, mert nem tudta hatékonyan nagy távolságokra szállítani az áramot, ugyanakkor nagyon vastag és drága kábelezést igényelt, és valójában minden néhány kilométeren egy áramátalakítóra volt szükség.
Ezzel szemben Tesla és Westinghouse váltakozó áramú rendszere hatékonyabb volt, mert magasabb feszültségen továbbítható volt, így sokkal olcsóbb volt az infrastruktúra kiépítése. Ez a rendszer később az egész világon elterjedt, és ma is ezt használjuk.
Edison számára azonban a versengés nemcsak szakmai kérdés volt, hanem üzleti fenyegetés is. Mivel ő már hatalmas összegeket fektetett az egyenáramú infrastruktúrába, mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a váltakozó áram elterjedését. Edison és a General Electric kemény eszközökhöz folyamodott. Elindított egy negatív PR-kampányt. Edison próbálta meggyőzni az embereket, hogy a váltakozó áram életveszélyes. Nyilvános bemutatókat szervezett, ahol állatokat (kutya, ló, borjú) váltakozó árammal végzett ki, hogy demonstrálja annak veszélyességét. Ő vezette be az elektromos szék használatát kivégzésekhez, hogy a váltakozó áramot a halállal társítsa. Mindent megtett Tesla és Westinghouse anyagi ellehetetlenítésére. Edison lobbizott a politikusoknál, hogy tiltsák be a váltakozó áramot. Próbálta szabadalmi perekkel ellehetetleníteni a riválisait. Rágalmazta Teslát, és „őrült tudósnak” nevezte. Tesla egy idő után pénzügyi nehézségekbe ütközött, és kénytelen volt eladni szabadalmait. Westinghouse végül nyert, amikor az 1893-as chicagói világkiállítást teljes egészében váltakozó árammal üzemeltette, és később megnyerte a Niagara-vízesés villamosításának projektjét is. Edison tehát vereséget szenvedett az áramháborúban, de üzletileg nem bukott meg. A General Electric vállalat továbbra is vezető szereplő maradt az energiaiparban. Edison más területeken is könyörtelen volt versenytársaival szemben. Pereskedett más feltalálókkal és stúdiókkal, hogy egyeduralmat szerezzen a filmgyártásban. A híres Motion Picture Patents Company (MPPC) létrehozásával megpróbálta monopólium alá vonni a filmgyártást. Részben ez az oka annak, hogy a független filmkészítők nyugatra, Hollywoodba költöztek, hogy elkerüljék Edison jogi csapdáit.
Edison öröksége ma is él. Nem ő találta fel a villanykörtét vagy az elektromosságot, de olyan rendszereket és technológiákat fejlesztett ki, amelyek iparágakat hoztak létre. A laboratóriumi kutatás ipari méretűvé tétele is az ő nevéhez fűződik.
