– Sokat hallottunk az elmúlt években arról, hogy a Színház– és Filmművészeti Egyetem megújult. Milyen változások voltak indokoltak az SZFE működésében?
– Megváltozott a pénzügyi működés. A fenntartói jogköröket egy alapítvány kuratóriuma gyakorolja, ők hagyják jóvá az üzleti tervünket, beszerzési tervünket és biztosítják a működés alapfeltételeit. Sok mindenben megújult az oktatás. Ahogy az ünnepi beszédekben is elmondtuk, az elmúlt esztendőben létrejött egy virtuális és egy hagyományos stúdió, amelyek új lehetőségeket teremtenek a filmes képzésben. A színházi képzésben pedig elindult egy integrált osztály, ami azt jelenti, hogy dramaturgok, rendezők, színészek együtt dolgoznak az oktatási idő egyharmadában. Képzési tartalmában és törzstagi állományában megújult a doktori iskola, a második évfolyam fejezi be idén a tanulmányait ebben az új rendszerben. Új MA-képzéseket és új specializációkat is indítottunk. Ezek jelentős változások. Igyekszünk megvitatni és megfogalmazni az iskolánk szellemi arculatát, saját hangját, jellemzőit.
A nagyon erős szelekció megmaradt. A túljelentkezés néhány szakon tíz-tizenötszörös, más szakokon ötven-hatvanszoros. A fenntartó ebben a legszigorúbb irányvonalat képviseli. Tehetséggondozó intézmény vagyunk, csak a legtehetségesebb jelentkezők jutnak be, akik nagy valószínűséggel a pályán is tudnak maradni.
– Van valamilyen visszaigazolás?
– Az elhelyezkedési adatok, vagyis az úgynevezett diplomás pályakövetési adatok szerint 88-90 százalékos a szakmában maradás aránya.
– Biztosan sokan álmodoznak arról, hogy színészek, rendezők, operatőrök legyenek, de vajon mi adhatja a lökést ahhoz, hogy jelentkezzenek is? Például ha látnak egy jó filmet, például egy olyat, amit ráadásul Magyarországon forgattak?
– Ennek is lehet szerepe, de az is fontos, hogy tudják, kik fogják őket tanítani, milyen a tanáraik, osztályvezetőik személyisége. Igen eltérő okai vannak annak, ha valaki ezekre a képzésekre jelentkezik, most nem szeretném mindet elsorolni. De abban biztos vagyok, hogy általában, nagy valószínűséggel az kerül be a felvételin, aki képes arra, hogy önmagát adja.
– Akkor tehát mielőtt felveszik a későbbi hallgatót, van egy előzetes folyamat?
– Igen, többfordulós rosta van, ebben vannak feladatok, amelyek a személyiséget segítenek kibontani, a csoportos gyakorlatok pedig az együttműködési képességet láttatják. A filmes képzéseknél műveltségi teszttel is segítik a kiválasztási folyamatot. A mostani tanévben megalkottunk egy úgynevezett „evidencia listát”, mely azokat az olvasmányokat, filmeket, művészeti alkotásokat tartalmazza, amelynek ismerete elvárt az első év végére s felmenő rendszerben a felvételire.
– Vagyis az is fontos, ki mennyire tud együttműködni és mit hoz ki a társaiból. És ha valaki tehetséges, de mondjuk introvertált, kaphat segítséget a tanáraitól?
– Sokszor a legtehetségesebbek introvertáltak, és természetesen ők is kapnak segítséget a tehetségük kibontásában.
– Az egyetem 160 éves történetéből most 76 évet élőben láttunk színpadon, hiszen ennyi éve lépett be először az SZFE épületébe Szinetár Miklós, akit az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermének színpadán nagy szeretettel fogadtak oktatók, hallgatók és öregdiákok. Ő pedig ugyanazokat az intelmeket olvasta fel nekik, amiket az unokájának írt. Láttuk, hallottuk énekelni, táncolni Oszvald Marikát, szavalni Koncz Gábort, mesélni Reviczky Gábort. Csikós Sándor, Oberfrank Pál, Szarvas József és Szirtes Balázs a harmadéves hallgatókkal azt a Petőfi-verset szavalta, amelyet korábban, főigazgatósága idején minden évben Major Tamás mondott el. Nagy számban jöttek el az öregdiákok is. A mai egyetemi világban azt hiszem, ritkaság ez a szeretetteljes légkör. Hogyan lehet ezt megvalósítani?
– A filmes, a színházi és az elméleti intézetet, a doktori iskolát tudatosan megpróbáltuk sokkal közelebb hozni egymáshoz. Vannak szervezetfejlesztési tréningjeink, ahol az oktatók találkozhatnak egymással, és szervezett keretek között megbeszélhetjük közös ügyeinket. A három intézetnek összesen 638 hallgatója van, ez nagyon alacsony egyetemi létszám, így annak ellenére, hogy az épületeink a város különböző pontjain találhatók, mégis családias a hangulat.
– Most végez az első olyan évfolyam, amely már a modellváltás után kezdte meg a tanulmányait. Milyen lehetőségekre számíthatnak az iskola falain kívül, a munka világában?
– Már az egyetemi évek alatt kapcsolatban vannak a hallgatók a színházakkal, gyakornoki programokban vesznek részt. Sok helyen harmadévtől már alkalmazzák őket.
Nagyon sokat jelent nekik, hogy már hallgatóként játszhatnak a Vígszínházban, az Operában, a Nemzeti Színházban, az Operettszínházban vagy a József Attila Színházban. A vidéki színházakkal való kapcsolattartást nagyon fontosnak tartjuk, terelgetjük a hallgatókat, visszük az előadásokat, hogy számukra is biztosított legyen az utánpótlás. A filmeseknél a vizsgafilmek megvalósítása során azt a pályázati folyamatot követik, amelyet később profi filmesként is követniük kell. Ezek mind a munka világa felé segíti a növendékeket.
– Vannak-e újabb terveik az intézménnyel, az oktatással, a tehetséggondozással kapcsolatban?
– Régi játszóhelyünk, az Ódry Színpad a Magyar Református Egyház elnökségének köszönhetően 50 évre visszakerül az SZFE használatába, és újra a közönség által látogatható hely lesz. A hosszú távú tervünk pedig az, hogy az egyetemnek legyen egy saját campusa. Fontos stratégiai pillérünk a nemzetközi nyitottság, nemzetközi rangú olasz, francia, brit, bolgár vendégművészeket, előadót fogadunk mind a doktori iskolában, mind a graduális képzésben, a tanári karban, sőt az osztályvezetők között is vannak külföldiek. Ősszel nemzetközi filmfesztivált, nyárra Sopronba nemzetközi színházi workshopot szervezünk. Május elején vendégünk lesz Valère Novarina francia drámaíró, rendező, festő, a héten Eugenio Barba egyik volt munkatársa, Marco De Marinis tartott előadást a Doktori Iskolában, és a jubileumi ünnepségen is részt vett.
