A patkórákok több mint 450 millió éve léteznek, vagyis még a dinoszauruszokat is megelőzték. Annak ellenére, hogy rákra emlékeztetnek, közelebb állnak a skorpiókhoz és a pókokhoz. Négy faja ismert, de az atlanti patkórák (Limulus polyphemus) az, amely az orvostudomány számára a legfontosabb.
A patkórák vérét kinyerve egy különleges kék folyadékot kapunk. A vér kék színe a hemocianinnak köszönhető, amely a mi emberi hemoglobinunkhoz hasonlóan oxigént szállít. Az igazi csoda azonban a patkórák immunrendszerében rejlik: vérében koagulének találhatóak, amelyek rendkívül érzékenyek a baktériumokra. A patkórák vére tartalmaz egy anyagot, az úgynevezett Limulus Amebocyte Lysate (LAL)-t, amely azonnal megalvad, ha baktériumok endotoxinjával érintkezik. Az endotoxinok rendkívül veszélyesek, mert még halott baktériumok is képesek súlyos gyulladásos reakciót kiváltani az emberi szervezetben. A LAL-t minden egyes gyógyszer, oltóanyag, intravénás eszköz és orvosi implantátum tesztelésére használják világszerte, hogy biztosan ne legyenek benne veszélyes baktériumok. Gyakorlatilag minden ember, aki valaha kapott injekciót vagy vakcinát, a patkórák vérének köszönheti, hogy nem fertőződött meg baktériumtoxinokkal.
Literenként körülbelül 15 ezer dollárért árusítják a vérüket. A vérük megszerzéséhez a patkórákokat összegyűjtik és „fejik”, ahelyett, hogy megölnék. Vannak halászok, amelyek hetente akár ezret is összegyűjtenek kis csónakokból, kézzel, kagylógereblyével, és élve viszik őket a laboratóriumba, ahol tűket szúrnak a szívükbe, hogy kinyerjék a vérük 30 százalékát. Utána visszakerülnek a tengerbe: a patkórákoknak körülbelül egy hétbe telik, mire felépülnek és visszanyerik a kivont vérük mennyiségét, de sajnos a vízbe visszakerült egyedek 10-30 százaléka nem éli túl. A „vérlevételt” évente egyszer végzik el a patkórákokon, a vért fagyasztva a világ minden tájára szállítják.
A patkórákok a Delaware állambeli Dover melletti Ted Harvey Wildlife Area strandján ívnak 2022. június 17-én
Fotó: AFP/Bastien Inzaurralde
Amellett, hogy rendkívüli vérük van, amelyről ma már tudjuk, hogy akár agyhártyagyulladást és rákot is kimutathat (ugyanezt a tesztet használják a daganatsejtek kimutatására), a patkórákok a szélsőséges meleget és hideget is kibírják, és akár egy évig is életben maradnak evés nélkül.
A kinézetét tekintve pedig képzeljük el, hogy egy ősi, földönkívülinek tűnő páncélos lény csoszog a tengerfenéken, mintha egy elhagyatott őskori harcos maradványa lenne. A patkórák úgy néz ki, mintha egy sisak és egy pók furcsa szerelemgyereke lenne – egyetlen mozdulatlan, sima páncélborítással felül, alatta egy meglepően összetett, mozgékony testtel. A teste legfeltűnőbb része a félhold alakú, domború páncél, amely simán és fényesen csillog a napfényben, mintha egy őskori bronzpajzsot csiszoltak volna fényesre. Első pillantásra olyan, mint egy kidobott motorháztető vagy egy mini pajzs egy középkori lovagi tornáról. A páncél kemény, de nem rideg, és enyhén zöldesbarnás árnyalatú, tökéletesen belesimulva az iszapos tengerfenékbe. Ha megfordítanánk, egy sokkal bizarrabb látvány tárulna elénk. Több pár apró, szőrös láb kandikál ki a páncél alól, amelyek féregszerűen mozognak, ahogy a patkórák sétál a tengerfenéken. Egy igazi „mini tank”, amelynek alja tele van rovarszerű végtagokkal és csáprágókkal. A száját a lábai között találjuk, így minden egyes lépésével gyakorlatilag a talajból eszik – mintha egy mozgó porszívó lenne, ami szerves anyagokat szippant fel. A hátából egy hosszú, tűhegyes faroknyúlvány áll ki, amely elsőre fegyvernek vagy fullánknak tűnhet, de valójában csak egy stabilizáló eszköz. Olyan, mint egy vékony lándzsa, amellyel, ha a patkórák véletlenül a hátára fordul, segíthet magának „lábra állni”. Bár sok ember fél tőle, teljesen ártalmatlan – nem mérgező, és nem is támad vele. Furcsa módon a patkóráknak nem kevesebb mint 10 szeme van (!), amelyek a teste különböző pontjain helyezkednek el. Két nagyobb szeme oldalt, a páncél felszínén ül, szinte láthatatlanul belesimulva a kemény héjba. A többi szeme ultraibolya fényt érzékel, segítve a párzási időszakban a tengerfenéken való tájékozódást.
A patkórák egyszerre néz ki úgy, mint egy őskori harci pajzs, egy pók, egy mini tank és egy robotszerű, furcsa élőlény. Bár első pillantásra félelmetesnek tűnhet, teljesen ártalmatlan, és valójában az egyik legősibb és legfontosabb élőlény a bolygón. Ha valaha találkozunk vele egy tengerparton, ne féljünk, csak egy 450 millió éves időutazóval van dolgunk, aki a saját kis ütemében cammog tovább az időn át.
A patkórák egy igazi evolúciós túlélő, amely szó szerint minden nap emberek millióinak életét menti meg azáltal, hogy lehetővé teszi az orvosi eszközök és gyógyszerek biztonsági tesztelését. Bár a legtöbben sosem hallanak róla, az emberi egészség egyik legfontosabb védelmezője.
