Az életmódjuk gyökeresen eltér attól, amit a szárazföldi emberek megszoktak. Az óceán a mindenük: itt születnek, itt élnek és itt is halnak meg. Minden egyes napjuk a tengerrel való harmóniában telik, ahol a túlélés nemcsak a halászaton, hanem a közösség összetartásán és az ősi tudás továbbadásán múlik. Több mint 1000 éve élnek így, és étrendjük teljes mértékben a közeli tenger gyümölcseitől függ. Ez arra kényszeríti őket, hogy egész nap a víz alatt dolgozzanak, hogy garnélákat, rákot, halat és tintahalat fogjanak.
A bajauk hagyományosan hajókon élnek, amelyeket ‘lepa-lepa’ néven ismernek. Ezek kicsi, fából készült, kecsesen megmunkált hajók, amelyeket egy család lakóhelyként és közlekedési eszközként is használ. Bár az utóbbi évtizedekben néhány bajau közösséget part menti cölöpfalvakba telepítettek, sokan még mindig a tengeren élnek. A víz felett álló, fából készült kunyhóik oszlopokon nyugszanak, és mólók kötik össze őket, lehetővé téve a csónakok könnyű megközelítését.
A napkelte és napnyugta határozza meg, keretezi a napi tevékenységüket. A bajau nép életét az árapály mozgása és az időjárás változása irányítja, és a természet ritmusához igazodik minden egyes teendőjük. A férfiak és fiatal fiúk hajnalban készülnek a vadászatra. Ellenőrzik és élesítik a szigonyokat, hálókat és csapdákat. A tenger állapotát figyelve döntenek arról, hogy merre induljanak halászni. A tapasztalt búvárok egyetlen lélegzettel több percet töltenek a víz alatt, akár 70 méter mélyen. Különleges technikákat használnak a halászathoz, például a szigonyozást, amikor a halakra, polipokra vagy éppen tengeri uborkákra vadásznak. A csapdázásban is mesterek, amikor rákokat és kagylókat gyűjtenek a sekély vizekből. Korallzátonyok átkutatásában is verhetetlenek.
A bajau gyerekek már 8-10 évesen megtanulnak szabadon merülni, és felnőtt korukra olyan képességeket fejlesztenek ki, amelyek a világ más pontjain élő emberek számára elképzelhetetlenek.
A nők gondoskodnak az étel elkészítéséről: halat, rákot, rizst és tengeri növényeket főznek egyszerű, tűzhelyen készült ételekké. Az idősebbek hálót szőnek, csónakokat javítanak, és átadják tudásukat a fiatalabb generációnak. A gyerekek vízben játszanak, úszást és merülést gyakorolnak. A közösségi élet fontos része a mesemondás, éneklés és a hagyományok átörökítése. A halászok visszatérnek zsákmányukkal, amelyet vagy saját maguk fogyasztanak el, vagy kisebb part menti falvakban cserélnek el rizsre és egyéb szükségletekre. Az esti órákban a családok összegyűlnek a hajókon vagy a cölöpfalvakban, és közösen vacsoráznak. Sötétedés után a bajau nép pihenni tér, hiszen a következő nap ismét korán indul.
Tenger feletti gólyalábas falvak, ahol bajau családok éltek, Sabah, Borneo szigete, Malajzia, Délkelet-Ázsia, Ázsia
Fotó: robertharding via AFP/Robert Harding Heritage/Louise Murray
A bajau nép évezredek alatt fizikailag is alkalmazkodott a tengerhez. Egy genetikai változás miatt lépük nagyobb, mint az átlagemberé, így több oxigént tudnak tárolni a vérükben, amikor a víz alatt vannak. Ez a szerv több oxigént képes pumpálni a vérbe, és nagyon hasonlóan működik, mint egy biológiai víz alatti tartály. A sajátosságuk továbbá az is, hogy ez a tulajdonság nemcsak a törzs búváraiban található meg, hanem a törzs többi tagjában is, beleértve a gyerekeket is, akik még soha nem merültek. Ez azt jelenti, hogy ők már eleve úgy fejlődnek, hogy könnyebben éljenek a tenger alatt.
Megtanulták szabályozni fül- és orrjáratukat, hogy könnyebben alkalmazkodjanak a mélységi nyomáshoz. Emiatt átszúrják a dobhártyájukat, hogy kiegyenlítsék a nyomást a külső fül és a középfül között, ami segít elkerülni a kellemetlen feszítő érzést, amikor nagy mélységbe merülnek. A dobhártya átszúrása azonban csökkentheti a hallásukat, és fogékonyabbá teheti őket a fülfertőzésekre. Ez egy olyan áldozat, amelyet meg kell hozniuk, hogy a víz alatt élhessenek. Gyermekkoruktól kezdve gyakorolják a lélegzet-visszatartást és a víz alatti mozgást. Érzékszerveik különösen kifinomultak a víz alatt: képesek észlelni az apró mozgásokat és zajokat, amelyek a halak jelenlétére utalnak.
Bár ez az igazán különleges nép, amely több száz éve harmóniában él a tengerrel, a modern világunkban egyre nagyobb kihívások elé néz. A nagyüzemi halászat és a korallzátonyok pusztulása csökkenti a mindennapi zsákmányuk megszerzését. A határok és modern államok létrejötte nehéz helyzetbe hozta őket, mivel a tengeri életmód miatt nincs hivatalos állampolgárságuk, nem rendelkeznek hivatalos iratokkal, ami akadályozza őket az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben. Több kormány próbálja őket letelepíteni, ám a szárazföldi életmód idegen számukra, és sokan nem tudnak megélni a parton.
A bajau nép életmódja az emberi kitartás, alkalmazkodás és harmónia példája. Ők az óceán igazi mesterei, akik generációkon át fejlesztették ki azt a különleges képességet, hogy a víz alatt éljenek és dolgozzanak. A jövő azonban bizonytalan: vajon képesek lesznek tovább vinni ősi tudásukat és megőrizni egyedülálló kultúrájukat, vagy a modern világ végleg elsodorja őket a szárazföld felé?
