2025. március 1. szombat. 9:12
Frissítve: 2025. március 1. 9:20
Van Hrabalnak egy rendkívül szellemes novellája, a Szélhámosok című. Ketten beszélgetnek a kórteremben: egy híres író és egy híres operett énekes. Felidézik életük alakulását, szerencséjüket, sikereiket. Néhány nap múlva egy másik helyszínen a borbély a halottakat borotválja – a híres írót és a híres operett énekest –, s közben a hullakamrással beszélget. Kettőjük csevegéséből az derül ki, hogy a két halott semmire sem vitte az életben, de úgy mesélték el egymásnak az életüket, mint akik a sors kegyeltjei voltak. Az olvasó a novella végén a borbélytól és a hullakamrástól tudja meg, hogy a két beteg csak elképzelte, kik szeretettek volna lenni.
Varázslatos emberi képesség a képzelet. Az emberi elme műhelye, a lélek szeme. Talán a legértékesebb tulajdonságaink egyike, mert alapköve mindennek, amire a lelkünket építjük. Ugyanakkor számtalan „mi lenne ha” kérdés merülhet fel bennünk, az önkínzó gondolatok serege, a lélekrabló érzelmek idegtépő pezsgése. Aki híján van a képzeletnek, annak nincsenek szárnyai. „A képzelet égi álmába merülök, / S egy szebb lelki világ szent óráit élem” – írta Berzsenyi. Mit jelent az a fogalom, hogy lehetetlen? E mögött a fantázia hiánya rejlik. Einstein szerint a fantázia fontosabb, mint a tudás. Befolyásolja, alakítja a valóságot. A fantázia ki tud nyitni minden ablakot és ajtót anélkül, hogy törni, zúzni kellene. A képzelet és az illúzió között a különbség az, hogy ha a képzelet erős és ha hittel párosul, megvalósul. Az illúzió ellenben soha.
Képzelet és fantázia… Az értelmező szótár azt írja a képzeletről: „képesség, amellyel a tudatban a valóság ismert elemei alapján új képet alkotunk”. A szótár lényegében összemossa a képzeletet a fantáziával. Alberto Moravia olasz író egy interjúban így vélekedett: „Ne tévessze össze a fantáziát a képzelettel, mert a tudat két külön mozzanata a kettő. (…) Szükséges, hogy minden művésznek legyen képzelete, és néhányuknak fantáziája is van. A fantasztikus-tudományos regények vagy… nos, Ariosto… Flaubert képzelete hatalmas, de fantáziája éppenséggel semmi.”
Kétségtelen, hogy a képzelet és a fantázia között sok átfedés van, és a mindennapi életben nem teszünk különbséget közöttük. De: a képzelet célorientált, míg a fantázia szabadon csapkod, mint a lepke. Az elképzelés érzéseket hoz létre, és képpé, ötletekké alakítja őket. Egy anekdota szerint Newtonnak egy almafa tövében ülve jutott eszébe a gravitációs törvény, amikor fejére pottyant egy alma. A fantázia is a képzelet terméke, de túlságosan mesze van a valóságtól. Ez inkább az álmodozáson alapul. Frusztrációkból, félelmekből, ambíciókból, vágyakból ered. Azokra a mesékre és legendákra, amelyekben a hősök rendkívüli erejük miatt hihetetleneknek tűnnek, azt mondjuk, hogy őseink termékeny fantáziájának a gyümölcsei.
Jókai is célzott a kettő közötti különbségre: „Pusztán fantáziával lehet írni szép meséket; fantázia nélkül [képzelettel] lehet írni remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni kell mind a kettőnek. A regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren is kell látni, álmodni is kell tudni.”
Feltehetjük akkor a kérdést, hogy Hrabal novellája a képzelet vagy a fantázia terméke? Úgy hiszem, hogy a képzelet terméke. Valóságos, de meg nem történt események sorozata, láncolata, amiről a szélhámosok szavai árulkodnak.
A Teremtő azért áldotta meg az embert képzelettel, hogy kárpótolja azért, aki nem lehet, és azért áldotta meg humorérzékkel, hogy vigasztalja azért, aki.
A szerző újságíró
