– Hogyan lehet megfogalmazni, mi az a Karinthy-örökség, amit az önök színháza a mai napig képvisel?
– A Karinthy Színház már létrejöttében predesztinálódott három súlyos örökség cipelésére: hiszen mind a nagypapa Frigyes, mind az apa Ferenc, mind pedig a színházalapító Márton olyan, csak rájuk jellemző, egyéni hanggal bíró alkotói voltak a magyar kultúrának, amellyel jó előre kijelölték a színházunk művészeti irányvonalát. Egyszerre lenni komolynak, ugyanakkor az életet megfelelő humorral kezelni. Jó minőségben. Meglátni a humorban az irónia lehetőségét, főképp az öniróniát. És nem a puszta, öncélú tréfát. Hiszen a legjobban az épít minket, ha és amikor magunkon tudunk nevetni. Míg „Marci” élt, színházának ezt utat választotta, ezt az atyai örökséget képviselte: úgy nevettetni, szórakoztatni az embereket, hogy közben ne a gúnyt lássák a görbe tükörben, hanem önmagukat, hogy mitől és mikor lehetne jobb hely ez a kis ország itt, Európa szívében, de legalábbis a fővárosnak ezen a kis városszéli részén, Újbudán.
Karinthy Márton, a Karinthy Színház első igazgatója
Fotó: Karinthy Színház
– Hogyan lehet ezt továbbvinni egy új igazgatóval, zömmel fiatal színészekkel és egy másik országból, más kulturális közegből érkező művészeti vezetővel?
– Ha jó gazdái akarnak lenni az utódok a színháznak, akkor megőrzik mindazt, ami zsigerileg „marcis” és ettől karinthys, ugyanakkor úgy viszik tovább azt, hogy nem herdálják el az örökséget, hanem minden művészeti koncepciójukkal tovább éltetik. Fejlesztik és fejlődést generálnak. Úgy újuljon meg, hogy az folytatása legyen az addigiaknak, ám közben önmaga frissebb, és lendületesebb verziója legyen.
Egy muzeális értékű kép a régi Karinthy Színházból: A tanú című előadás Ádám Tamással és Molnár Piroskával
Fotó: Karinthy Színház
– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Olt Tamás igazgató és Ilja Bocsarnikovsz művészeti vezető irányítása alatt az elmúlt két évadban megvalósult a lehetetlen: egy pici, de fiatal társulat verbuválódott itt a „kelenföldi pampákon” (ahogy Karinthy Márton hívta). A múltból fontos előadásokat, mint például Karinthy utolsó rendezését, a mai napig méltán sikeres Szent Péter esernyőjét műsoron tartották, és kifejezetten a társulatra talált, Magyarországon még be nem mutatott darabokat állítottak színpadra nagy sikerrel (Lemons, Lemons, Lemons…, Bestseller, Kísértetház, Ördögi kozmetika). Vagy szándékosan rájuk, nekik írtak egyet, ha kellett, egy Karinthy Frigyes-kabaréjelenetből (A bűvös szék), ezzel is tisztelegve a nagy előd előtt, vagy akár kifejezetten a nemzet egyik nagy színészének, Bodrogi Gyulának jutalomjátékul (Nagymester). Ugyanakkor nem maradhatnak el a súlyos kérdéseket feszegető, „nehéz” színházi előadások sem, mint például az Marosvásárhelyi Színházzal közösen bemutatott Az anya. Hol nevettetnek (a nemrég 100.(!) előadást megélt Piszkosak),hol pedig a mesteri zsánerrel keltenek félelmet (Tortúra).
Olt Tamás igazgató és Ilja Bocsarnikovsz művészeti vezető megújította a Karinthy Színházat és benne a Karinthy-hagyományt, a közönség és a szakma is jól fogadta az megszületett új produkciókat
Fotó: Karinthy Színház
– Elég merész ötletnek tűnik, hogy mindehhez egy orosz művészeti vezető került a társulatba.
– Valóban. Olt Tamás a teljesen más kulturális közegből és más színházi nyelven fogalmazó Ilját választotta maga mellé művészeti társul: ennek egy ékes lenyomata lett a Hamlet – crazy and cool.
– Ilyen fiatal Hamletet még nemigen láttunk, az biztos. Egészében is megérte kockázatot vállalni egy újragondolt-feldúsított Karinthy Színházért?
– Igen. Kockáztattak, és bejött: megtartották régi nézőiket és olyanok is járnak már ide „ki”, akik korábban soha nem voltak még a Karinthyban. Építkezni mindig nehéz, nemcsak egy házat nehéz felépíteni egy családnak, hanem egy színházat, annak minden zugával, csavarjával, tényszerű és szellemi értelmében. Megtartani egy-egy régi házrészt, nem hagyni esőnek, szélnek játékául, de hozzáépíteni úgy, hogy egyszerre lássuk abban az újban a régihez való alkalmazkodást és a korral való haladás nagyvonalú íveit. Ez mindig nehéz. De itt, a Karinthy Színházban ez a csupaszív kis csapat minden erejével törekszik rá, láthatóan fejlődnek, és úton vannak. Új arculat, új lendület, friss és fontos előadások sora. Folyamatos tervek a jövőre, minden nehézség ellenére előrefelé mennek, teremteni akarnak.
– A szakma is felfigyelt a színházra és az előadásokra, amelyek rendszeresen megtöltötték-megtöltik nézőteret?
– Igen. Tavaly még az is megtörtént, ami eleddig soha: a Karinthy Színház meghívást kapott a késő tavasszal újraélesztett Országos Színházi Találkozóra a fent említett Hamlet – crazy and cool című előadásával, ahol a legjobb 35 év alatti Színész díját a címszerepet játszó Karácsony Gergely hozhatta el.
Dobra Mara, Bokor Barna és Karácsony Gergely a Karinthy Színház Hamlet crazy and cool című előadásán
Fotó: MH-archív/Purger Tamás
