A Jeruzsálem óvárosától mintegy három kilométerre északnyugatra fekvő Khirbat el-Masani bizánci kolostorban végzett ásatások során több férfi, nő és gyermek csontvázát tárták fel. Az egyik sírban egy láncokba tekert személy rossz állapotban fennmaradt csontjait találták meg. A régészek szerint a holttestet nem aljas okokból kötözték le. A láncokat az illető inkább életében használta, hogy a vallásos aszketikus életmód részeként korlátozza a mozgását. Az ásatást felügyelő Izraeli Régiségügyi Hatóság kezdetben azt jelentette, hogy az illető férfi volt.
Miután a kereszténység Kr. u. 380-ban a Római Birodalom fő vallása lett, új kolostorok és aszketizmus alakult ki, amelyben a szerzetesek lelki célokból tartózkodtak a világi örömöktől. Az aszkézis egyik gyakori gyakorlata az volt, hogy egy oszlop tetején éltek, miközben prédikáltak és imádkoztak, gyakran súlyos láncokat viseltek a testükön.
A kutatók a közelmúltban alaposabb elemzés alá vetették a Khirbat el-Masaninál talált egyén csontjait, legnagyobb meglepetésükre pedig az adatok azt mutatták, hogy az elhunyt valószínűleg nő volt.
Elisabetta Boaretto, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint széles körben dokumentált, hogy a férfi aszkéták láncokat használtak, nők esetében viszont jóval kevesebb a bizonyíték.
A kutatók úgy gondolják, hogy az érintett 30–60 éves kora között hunyt el, maradványainak rossz állapota azonban megnehezítette pontos vizsgálatát. A csapat a fogakban lévő peptidek, azaz rövid aminosavláncok révén tárta fel a nemét.
Az elemzés során az AMELX nevű, X-kromoszómás gén jelenlétét észlelték, az Y-kromoszómás AMELY-ét viszont nem. Ez azt sugallja, hogy az elhunytnak két X-kromoszómája volt, tehát nő lehetett.
Forrásokból lehet tudni aszkétanőkről, akik a 4. századtól kezdődően viszonylag nagy számban kerültek ki az előkelők köréből. Az önmegtartóztató, önsanyargató vallási közösségekben ugyanakkor a nők általában a férfiaktól eltérően, kevésbé szélsőséges módon követték spirituális útjukat, amely elsősorban imádságra, meditációra és böjtre korlátozódott.
Boaretto szerint a láncok az aszkézis gyakorlásának extrémebb módját jelentették. „Azzal, hogy korlátozták a fizikai mozgásukat, teret engedtek az elméjüknek és a szívüknek, hogy kizárólag Isten felé fordulhassanak” – mondta a szakember. Az, hogy a nőt láncaival együtt temették el, valószínűleg az aszketikus életének és spirituális elkötelezettségének tiszteletét szolgálta.
