A szépirodalom különösen is alkalmas arra, hogy segítségével elmélyíthessük az érzéseinket, megéléseinket, valamint a nyomukban megfogalmazzuk őket. A kötet a kézzelfogható, általánosabb veszteségektől indul: kedves tárgyak elvesztése, hosszabb távollét ismerősöktől, barátoktól. Az idő múlása, az elmúláshoz való közeledés kevésbé tetten érhető, éppen ezért ijesztőbb is lehet a gyerekek számára.
Ennek megfogalmazására, enyhítésére is találunk szövegeket a könyvben. Aki veszített már el a család számára fontos kisállatot, pontosan tudja, hogy egy élőlény elmúlása is elementáris reakciót válthat ki a gyerekekből. Fontos ezekről is beszélni, akár mesék, versek segítségével. Sok családban megélt veszteségélmény a válás, hiszen egy addig biztonságot jelentő rend bomlik meg és rendeződik újra.
Végül pedig az emberi halál, a végleges elválás nehézségével találkozunk a gyűjtemény szövegeiben. Ugyan a kötet szerkesztői főként az irodalmi alkotások erejével szeretnének támaszt nyújtani, az előszóban találunk értékes gondolatokat a gyermekek és a veszteségek, halál viszonyáról.
