Így kezdődik Bong Joon-ho Micke 17 című filmje. Aki látta az Élősködőket, amelyért a rendező-forgatókönyvíró Oscar-díjat kapott, talán nem pont egy ilyen kicsit mesés, kicsit groteszk disztópiára számít, amelyben rengeteg a történelmi utalás, a hol bujkáló és gyengéd, hol nyers érzelem és indulat, a társadalomkritika, de nézhető és szerethető film. Kidolgozottabb ésélvezetesebb, mint némelyik idei Oscar-jelölt alkotás. a Pazar színészvezetésről nem is beszélve.
Mickey a Földön egy senki volt, nem értett semmihez, mindezt belátva ’ eldobható’ munkakörbe jelentkezik. (Míg Berto, akinek csak kismotorvizsgája van, egyből cikászpilóta lesz.)
Az ’eldobható’ olyan ember, akiért nem kár, nincs képesítése, a génjei alapján nem lehet rendkívüli képességű utódot várni tőle, viszont bármit le lehet rajta tesztelni. Az sem baj, ha meghal. Olyankor egy téglára hasonlító objektumba gyűjtik az emlékeit, és aztán, amikor lemásolják a testét, és újra élesztik, visszatöltik belé a múltját is. Mickey fogyóeszköz, járulékos veszteség, sőt Marshall szenátor szerint csak egy ócska másolat, akiért nem kár. Mickey sokszor és gyorsan hal. Hol kitenyésztett vírus, máskor kísérleti gyógyszer viszi el. Őt küldik ki elsőnek az űrhajóból a bolygóra, rajta tesztelik a szenátorné mártását, és a bolygó fura állatait is. De ekkor ő már Mickey 17, saját maga 17-dik változata. Nagy csoda, hogy Nasa, aki rendőrnő, katona és tűzoltó egyszemélyben (Naomi Ackie), az összes Mickey-t szereti. Pedig így van.
Objektum doboz
Legutoljára Mickey 17-nek nem sikerül meghalni, de mire mindez bebizonyosodik, sajnos már Mickey 18 megszületett. Ez pedig elég nagy baj, mert a többszörösöket a törvény szerint meg kell ölni véglegesen, és közben a bolygó fura állataira, a kirázokra is kimondja a halálos ítéletet a Földön már megbukott, ámde mindenféle mérgeket feltaláló tudósokkal megtámogatott politikus. És ez már tényleg nagyon megkavar mindent és mindenkit.
Bong Joon-ho filmje azt kérdezi, hogy vajon úgy kellene-e kilépni a bolygóközi térbe az embernek, ahogyan gyarmatosított, és anélkül ölt és pusztított, hogy megértette volna, ki és mi az, amivel találkozott, és mi lett volna a legjobb, amit ebből ki lehetett volna hozni, ha nem ennyire korlátolt.
A filmben az eldobhatók sorsában a világháborúk és mindenféle háborúk járulékos veszteségeiről, a véres ütközetek és állóháborúk vágóhídjaira terelt milliókról emlékezik meg, akik nem is akartak ölni, és meghalni sem, csakhogy nem volt választásuk. Kamikazék, európai besorozott parasztok, fapuskát cipelő gyerekkatonák jutnak eszünkbe, akiket már mi is csak a filmekből ismerünk, de az ő történetük mégiscsak a mi történelmünk.
Mickey sem lehet legalább hős, ha már meg kell halni, hanem csak néma áldozat, bármit kibír, vagy bármibe hal bele, mert a szisztéma nem engedi, hogy megbecsülést kapjon, sőt az ő saját karaktere sem. Készséggel elhiszi, hogy ő csak ágyútölteléknek jó. De Mickey 18 már valaki más, ő már nem csak gondolja, hanem tudja, hogy neki is igazság jár, és nem muszáj lehajtott fejjel várnia a következő halálára. Mi van akkor, ha a kétféle Mickey, ha nem is szövetséget köt, de mondjuk, nem ölik meg egymást, és mind a kettő szabadon, a lelkiismerete szerint teszi a dolgát, amire „született”?
Bong Joon-ho a fim rendezője a londoni bemutatón
Fotó: Mozicom/Facebook
Hangulatában a Mickey 17 A szolgálólány meséje című sorozatra, a Szegény Párák szimbolikus, esszéisztikus és intellektuálisan humoros világra emlékeztet. De az 1984 című film és Spielberg Meztelenek és bolondok című filmje is eszünkbe juthat róla.
Ironikus, szarkasztikus humora, amely hol a narrátor szavaiból, hol a képsorokból bomlik ki, megnevetteti a nézőt, csak közben ott van a sok torokszorító történelmi utalás, és annak az öröme, hogy mennyi mindenre ugyanúgy emlékszünk, és ugyanúgy gondolunk, mint a film alkotói.
Nagyon erőteljes Robert Pattinson alakítása, aki a 137 perces filmben szinte végig látható, az összes Mickey szerepében, nagyon sokféle arcát meg tudja mutatni, a rengeteg közelin sem válik unalmassá, és képes hitelesen érzékeltetni a figura ugrásszerű fejlődését.
Mark Ruffalo a gonosz, ostoba, bukott politikus szerepében karikaturisztikusabb, mint amennyire mély alakítás. Toni Colette (Ilfa) velejéig romlott, és őrült, félelmetes politikusfelesége árnyaltabbra sikeredett.
Naomi Ackie szexis, de határozott, életrevaló rendőrnője üdítő figura ebben a beteg közegben.
A film – amelynek egyik executive producere Brad Pitt – képi világa sokkal kompaktabb és részletgazdagabb, belakottabb,ugyanakkor levegősebb, mint a hasonló filmeké szokott lenni. Ha ábrázolja is a kegyetlenséget, a nézővel nem kegyetlen, inkább szívélyes, és arra invitálja, hogy előbb a saját bolygóján próbáljon meg úgy élni, mint aki otthon van.
Mickey 17- 2025
angol-amerikai sci-fi, fantasy – 137 perc
Rendezte: Bong Joon-ho
9/10
