2025. március 8. szombat. 11:2
Frissítve: 2025. március 8. 11:21
Jókai Mór születésének 200. évfordulóját ünnepeljük ebben az esztendőben. Ismeretes, hogy Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora címmel életrajzi regényt írt bálványozott alakjáról, a hagyatékában rábukkanunk arra: Mikszáth szinte betegesen kutakodott a hőséhez kötődő anyagok, adatok után. Egy cél lebegett előtte: a hitelesség, amely napjaink médiájában – finoman fogalmazva – egyesek szemében nem követendő kritérium! Ezért is írok Mikszáth regényének keletkezéséről, anyaggyűjtéséről, hogy akiket illet, lássák: ez a nagy író a 20. század elején mire volt képes, hogy írótársa életét és jellemrajzát hitelesen ábrázolhassa. Abban a korban, amikor még nem írtak hasonló könyveket Deákról, Kossuthról, Petőfiről, Széchenyiről. Mikszáth egy helyütt megjegyzi: „Az adatok, ezek az átkozott adatok! Megeszik egymást, mint a halak.” A próbapéldányok sorsával foglalkozó nyilatkozatában pedig az áll, hogy „lehúzattam vagy tizennégy példányban” a kéziratot – kiadója, Révai Mór szerint volt az húsz-huszonöt is –, majd elküldött egyet-egyet Gyulai Pálnak, Beöthy Zsoltnak, Szinnyei Józsefnek, a családtagoknak, a rokonoknak, a barátoknak stb., és gyermeki izgalommal várta a kiegészítéseket, a javításokat, a pontatlanságokat. „Gyulai nem írt levelet – jegyezte meg Mikszáth –, hanem jegyzeteket tett a kifogásolt helyeknél. (…) Különben üt-vág a hangyalábszerű apró betűivel.”
Lássunk példákat. Prp: (az első megfogalmazásban:) „Petőfi azontúl is mindig »Marci«-nak hítta Jókait.” Gyulai: „Mások is így hívták.” – Mikszáth a sort a végleges megfogalmazásban így javította: „Marci volt a Jókai becéző neve.” Másutt: Prb: (Mikszáth:) „Pákh Albert egy lutheránus pap fia, maga foltozta a ruháit.” Gyulai: „nem igaz.” – Mikszáth a végleges megfogalmazásban nem változtatott. Gondot okozott az írónak, hogy nem tudta pontosan, mikor született Jókai felesége, Laborfalvi Róza. Kiderült, hogy a sírkövére sem írták rá. Aztán a miskolci anyakönyvben megtudakolták, hogy nem 1812-ben, ahogy a próbapéldányban állt, hanem 1817-ben. – Mikszáth javított. Kérdésként merült fel: igaz-e, hogy Görgei lövette a királyi várlakot. A választ magától Görgeitől személyesen tudták meg: „Az, hogy én a várlakot lövettem volna, legenda, amely Kossuthnétól ered, aki abban a hitben volt, hogy én a várlakot lövettem, hogy ő bele ne költözhessék.” Mikszáth javítása így szólt: „A közönség rögtön megcsinálta a legendát, mintha mindez azért történt volna, hogy Kossuth bele ne költözhessék.” Az író megjegyezte, hogy egyik rokona arra kérte: hallgassa el Jókai gyengéit, minek azokat világgá kürtölni. Az író válasza ez volt: „Ah, Istenem, lehetetlen. Hiszen az akkor nem az én életrajzom lenne.” A politikusok közül az egyik miniszter így szólt: „Meztelenül rajzoltad a dolgokat.” „Hát nem írtam igazat?” – válaszolta az író. „Hiszen éppen ez az, amit nem szabad. Különösen a mai viszonyok közt” – mondta a miniszter. Az utolsók között érkezett meg Fesztyné Jókai Róza levele, amelyben egyebek mellett azt írta. „Ezt tartom a maga legtökéletesebb munkájának.” Mikszáth ezután fogott hozzá a végleges szöveg megalkotásához. Azt írta: „Mert hát nehézségek közt ír az ember, de mulatozva javít.” Mennyire igaz! Az író feleségétől tudjuk, hogy Mikszáth nem szeretett sétálni, de ha barátjával Jókairól beszélgethettek, felment a legnagyobb hegyi utakra is.
Egy szó, mint száz: Karl Gutzkow 19. századi német regény- és drámaíró vallotta: „Csak amiben mi magunk hiszünk, azt hiszik el nekünk mások.”
A szerző újságíró
