Az állapot nem csak bosszantó lehet a szenvedők számára, hanem komoly hatással lehet a mentális egészségre is. Gyakran okoz stresszt vagy depressziót. Ez különösen igaz a hónapokon vagy éveken át tartó fülzúgástól szenvedő betegek esetében. A fülzúgás jelenleg nem gyógyítható. Ha tehát megtaláljuk kezelésének módját, az világszerte sok millió embernek segíthet.
A kutatás egyik területe, amely segíthet a fülzúgás jobb megértésében, az alvás. Ennek számos oka van.
Először is, a fülzúgás egy fantomérzés. Ez az, amikor az agyi tevékenységünk hatására olyan dolgokat látunk, hallunk vagy szagolunk, amelyek nincsenek is ott. A legtöbb ember csak akkor tapasztal fantom-érzékeléseket , amikor alszik.
A fülzúgásban szenvedők azonban ébrenlétük alatt is hallanak fantomhangokat.
A második ok az, hogy a fülzúgás megváltoztatja az agyi aktivitást, és az agy bizonyos területei (például a hallásban részt vevő területek) esetleg aktívabbak a kelleténél. Ez is magyarázatot adhat arra, hogy hogyan történnek a fantomérzékelések. Amikor alszunk, ugyanezen agyterületek aktivitása is megváltozik.
Nemrégiben végzett kutatási áttekintésünk azonosított néhány olyan agyi mechanizmust, amely mind a fülzúgás, mind az alvás hátterében áll. Ezeknek a mechanizmusoknak – és a kettő közötti kapcsolatnak a jobb megértése – egy napon segíthet abban, hogy megtaláljuk a tinnitus (szerk. – fülzúgás orvosi neve) kezelésének módját.
Alvás és fülzúgás
Amikor elalszunk, testünk az alvás több szakaszát megy át. Az alvás egyik legfontosabb szakasza a lassú hullámú alvás (más néven mély alvás), amelyről úgy gondolják, hogy az alvás legpihentetőbb szakasza.
A lassú hullámú alvás során az agyi aktivitás jellegzetes „hullámokban” halad át az agy különböző területein, nagy területeket együttesen aktiválva (például azokat, amelyek a memóriával és a hangok feldolgozásával foglalkoznak), mielőtt továbblépnének másokra.
Úgy gondolják, hogy a lassú hullámú alvás lehetővé teszi az agy neuronjainak (az információkat küldő és fogadó speciális agysejtek), hogy regenerálódjanak a napi kopásból, miközben az alvás segít abban is, hogy kipihentnek érezzük magunkat. Úgy gondolják, hogy a memóriánk szempontjából is fontos.
Az agy nem minden területén tapasztalható ugyanolyan mértékű lassúhullámú aktivitás. A leghangsúlyosabb azokon a területeken, amelyeket ébrenlétben használunk leginkább, például a motoros funkciók és a látás szempontjából fontos területeken.
Néha azonban bizonyos agyterületek túlműködhetnek a lassú hullámú alvás során. Ez történik az olyan alvászavarokban, mint az alvajárás.
Hasonló történhet a fülzúgásban szenvedő embereknél is. Úgy gondoljuk, hogy a hiperaktív agyi régiók ébren maradhatnak az egyébként alvó agyban. Ez megmagyarázná, hogy miért tapasztal sok fülzúgásban szenvedő ember gyakrabban tapasztal alvászavarokat és éjszakai rémálmokat, mint azok, akiknek nincs fülzúgása.
A tinnitusos betegek több időt töltenek könnyű alvással is . Egyszerűen fogalmazva, úgy gondoljuk, hogy a fülzúgás megakadályozza az agyat abban, hogy a mély alváshoz szükséges lassú hullámú aktivitást produkálja, ami könnyű és megszakított alvást eredményez.
De bár a fülzúgásos betegek átlagosan kevesebb mély alvással rendelkeznek, mint a fülzúgás nélküli emberek, az áttekintésünkben vizsgált kutatások arra utalnak, hogy a mély alvás egy részét alig befolyásolja a fülzúgás. Ennek oka az lehet, hogy a legmélyebb alvás során zajló agyi aktivitás valójában elnyomja a fülzúgást.
Az agy többféleképpen is képes lehet elnyomni a fülzúgást a mély alvás során. Az elsőnek az agy neuronjaihoz van köze. Hosszú ébrenléti időszak után az agy neuronjai feltehetően lassú hullámú aktivitási módba kapcsolnak, hogy regenerálódjanak. Minél több neuron van együtt ebben az üzemmódban, annál erősebb a késztetés, hogy az agy többi része is csatlakozzon.
Tudjuk, hogy az alvás iránti késztetés elég erős lehet ahhoz, hogy az agy neuronjai végül lassú hullámú aktivitási módba lépjenek. És mivel ez különösen az ébrenlét alatt túlműködő agyi régiókra vonatkozik, úgy gondoljuk, hogy a fülzúgás ennek következtében elnyomható.
A lassúhullám-aktivitás bizonyítottan zavarja az agyterületek közötti kommunikációt is . A legmélyebb alvás során, amikor a lassúhullám-aktivitás a legerősebb, ez megakadályozhatja, hogy a hiperaktív régiók megzavarják a többi agyterületet, és megzavarják az alvást.
Ez megmagyarázná, hogy a fülzúgásban szenvedő emberek miért tudnak még mindig mély alvásba merülni, és hogy a fülzúgás miért szorulhat el ebben az időszakban.
Az alvás a memóriánk erősítése szempontjából is fontos, mivel segíti az agyban lévő neuronok közötti kapcsolatok változását. Úgy véljük, hogy az alvás közbeni agyi összeköttetések változásai hozzájárulnak ahhoz, hogy a fülzúgás a kezdeti kiváltó ok (például a halláscsökkenés) után hosszú ideig fennmaradjon.
A fülzúgás kezelése
Azt már tudjuk, hogy a fülzúgás intenzitása egy adott nap folyamán változhat. Ha megvizsgáljuk, hogyan változik a fülzúgás alvás közben, akkor közvetlenül megismerhetjük, hogy az agy mit tesz a fülzúgás intenzitásának ingadozásáért.
Ez azt is jelenti, hogy talán képesek lehetünk az alvás manipulálására, hogy javítsuk a betegek jólétét – és esetleg új kezeléseket fejlesszünk ki a fülzúgás kezelésére.
Például az alvás zavarai csökkenthetők és a lassú hullámok aktivitása fokozható alváskorlátozási paradigmák segítségével, amikor a betegeknek azt mondják, hogy csak akkor feküdjenek le, amikor valóban fáradtak. Az alvás intenzitásának fokozása segíthet jobban látni az alvás hatását a fülzúgásra.
Bár gyanítjuk, hogy a mély alvás a legvalószínűbb, amely hatással van a fülzúgásra, az alvásnak számos más szakasza is előfordul (például a gyors szemmozgás, vagy REM-alvás) – mindegyik egyedi agyi aktivitási mintákkal.
A jövőbeli kutatásokban az agyi aktivitás rögzítésével egyszerre lehetne nyomon követni az alvás szakaszát és a fülzúgás aktivitását az agyban. Ez segíthet többet megtudni a fülzúgás és az alvás közötti kapcsolatról, és megérteni, hogy a fülzúgás hogyan enyhíthető a természetes agyi aktivitással.
