Azt mondja a kommentelő Rózsika, miután megnézte a DK-ba készülő Jakab Péter szemészeten készített szelfijét: két olyan szemvizsgáló pihent az orrán, amellyel be szokták mérni, kinek milyen a szemerőssége. Egyszerre kettőt persze soha nem használnak, de nem is Jakab lenne, ha ezt a „hülyegyerek”-fotót nem osztotta volna meg magáról. Azt kommentelte a képhez, hogy „öreg-szem”.
Az nem derült ki, hogy ő maga öregszik-e, ezért szemüveget kell hordania, vagy egyszerűen vicceskedni akart, amúgy jakabosan. Valójában annak, akinek nincs humora, annak a jakabosság megy a legjobban.
Emlékeznek, amikor jakabosan egy zsák krumplit akart Orbán Viktornak adni a Parlamentben, vagy amikor beleült a miniszterelnöki székbe, s azt játszotta, ami leghőbb vágya, hogy ő a miniszterelnök?
Valójában senki nem nevetett az idétlen viccein. A kommentelő Rózsika se, aki megnézve az ortopéd fejet kölcsönző, szemüveges, vigyori fényképét, azt írta: „Elmúlt a farsang. Itt maradt egy hülye. Égetnivaló, komolytalan hülye baba” (sic!). Jakab eddig bizonyította humorérzékének teljes hiányát, reagálásában pedig számot adott a határon túli magyarokkal szembeni empatikus képesség teljes hiányáról.
Azt írta: „Jól látom, hogy határon túlról ír? Jól. Ne fáradjon, ha rajtam múlik, nem lesz választójog” (sic!).
Jellemző, hogy Rózsika bejegyzéséről Jakab azt vette le, hogy a határon túli hölgy azért írt neki, mert tiszteli, és jó kapcsolatot akar kiépíteni egy majdani DK-s képviselővel. Pedig az „égetnivaló, komolytalan hülye baba” szókapcsolatból ezt nehéz kihüvelyezni. A lényeg a lényeg, Jakab Péter mindig azt mondja, amihez aktuális politikai érdeke kapcsolódik.
Most például azt, hogy a DK vezetőjénél, Gyurcsánynál még jobban bevágódjon. Ezért aztán szapulja a határon túli magyarokat, akiktől Fletó már régen megvonná a választójogot. Anno még a kettős állampolgárság megadásáról szóló népszavazás idején is azért kampányolt, hogy ne kaphassák meg. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2004. november 2-án már nyíltan elutasította a népszavazáson az igen válaszok támogatását. A Szabad Demokraták Szövetsége (az elnök ekkor Kuncze Gábor) határozottan és nyíltan foglalt állást a kettős állampolgárság megadásával szemben. Fodor Gábor (SZDSZ) óvott a nemzetállami eszme erősítésétől, és nemszavazatra biztatta a párt tagságát. Az SZDSZ hangsúlyozta annak veszélyét, hogy a határon túli magyarok nem adózó, de jogaival élő tömegként jelennek majd meg, ezzel túlterhelve a magyar államháztartást. Kuncze Gábor a szocialistákhoz hasonlóan felelőtlen és a magyarok közé éket verő eseményként nyilatkozott a népszavazásról.
Ezek az arcok ma is ott vannak a közéletben, s Gyurcsány, újabban Magyar Péter vezetésével éppen úgy érvelnek, mint tette anno az SZDSZ.
Jakab korábban már a Jobbikból is kikopott, s nem az ideológiai következetességének, hanem pusztán a jogi lehetőségeknek köszönheti, ha tetszik – a jogállamnak –, hogy még parlamenti képviselő maradhatott.
Most Gyurcsány Böszme Jakabbal ismét készül megmászni az elvtelenség Csomolungmáját. A hírek szerint ugyanis Jakab a Demokratikus Koalíció listájának elején remélhet képviselőjelölti helyet magának a 2026-os választáson. Oka, hogy Gyurcsány szavazatmaximalizálásra törekedve fogadja be a Nép Pártján elnökét, ugyanis a Jakab szimpatizánsait kiadó szavazók is hozhatnak talán egy százalékot a DK konyhájára. Ez a Magyar Péterrel szembeni választási harcban sokat számíthat.
Ezzel együtt Jakab Péter múltja távolról sem feddhetetlen. Náci, cigányellenes kijelentései ismertek, arról nem is beszélve, hogy annak a Jobbiknak volt az elnöke, amely Gyurcsánnyal szemben jött létre.
Ilyen elvtelen szövetséget nyilván csak a magyar ellenzék képes produkálni.
A Jakab–Gyurcsány-szimpátia tavaly decemberre érte el tetőfokát, amikor a Nép Pártján elnöke közösségi oldalán arról osztott meg egy képet, hogy a DK elnökének könyvét olvassa, s amelybe Gyurcsány azt írta: „Nagyra becsülve Pétert, a Jakabot!” Jakab minderre úgy reagált bejegyzésében, hogy „Fene gondolta, hogy egyszer Gyurcsány Ferenc fog rólam, nekem ilyet kedves szavakat írni. Bevallom, kevés politikai szövetségesem volt, aki soha nem akart átverni, hátba szúrni, és az egyik Ferenc volt.”
Hogy nem szakad le az ég, kedves olvasó? És ha Magyar Péterre gondolunk, akkor még ennél is van lejjebb.
A szerző újságíró
