A mikroműanyagokmindenhová eljutnak, és egyre nagyobb figyelmet fordítanak az emberi egészségre gyakorolt, lehetséges hatásukra. Nem éppen jó hír tehát, hogy egy új tanulmány szerint az orvosi infúziós tasakokban található mikroműanyagok közvetlenül a véráramunkba kerülhetnek.
A még az 1970-es években végzett kutatások azt sugallták, hogy az infúziós tasakok esetleg szilárd részecskéket tartalmazhatnak, de kevés nyomon követés történt annak kiderítésére, hogy melyek lehetnek ezek. Az új tanulmányt készítő csoport azt gyanította, hogy ezek mikroműanyagok lehetnek, és hogy az infúzió beadása során ezek a részecskék közvetlenül az emberi véráramba kerülhetnek.
Két különböző márkájú intravénás sóoldatot vizsgáltak, amelyet általában számos betegség és állapot kezelése során használnak rehidratálásra. A tasakokat külön tartályokba ürítették, majd a folyadékot megszűrték, hogy a mikroszkopikus részecskéket elkülönítsék. A mintákat megszámolták, hogy megbecsüljék az egyes zacskókban lévő részecskék teljes számát, és elemezték azok összetételét.
Mindkét márkájú sóoldatról kiderült, hogy apró polipropilén-részecskéket tartalmaz, amely nem meglepő, mivel maguk a zacskók is ebből készülnek. Ez arra utal, hogy az anyag le tud válni a zacskó felületéről a benne lévő folyadékba. A szerzők szerint ezt az UV-fénynek és a hőnek való kitettség valószínűbbé teszi, ezért azt javasolják, hogy ezeket a zacskókat óvatosan tárolják, hogy ezt minimálisra csökkentsék.
Ami az itt szóba jöhető expozíció mértékét illeti, a csapat becslése szerint minden egyes zacskó körülbelül 7500 részecskét juttathat a recipiens véráramába. Bizonyos kezelésekhez több infúzió beadása szükséges, így ez a mennyiség elég gyorsan felhalmozódhat.
Itt fontos megjegyezni, hogy még mindig messze vagyunk a tudományos konszenzustól azzal kapcsolatban, hogy a mikroműanyagok valójában mit tesznek a szervezetünkkel, és mennyire lehetnek károsak. Nem készültek klinikai tanulmányok, amelyek közvetlenül ezt vizsgálnák – csak annyit tudunk, hogy a környezetünkből származó mikroműanyagok felhalmozódására számos testszövetben találunk bizonyítékot.
A szerzők szerint az aggodalom itt az, hogy az infúzió közvetlen utat biztosíthat a mikroműanyagok vérbe jutásához, így könnyebben juthatnak a test távoli területeire, amely problémás lehet, ha bebizonyosodik, hogy a mikroműanyagok ártalmasak. Azt javasolják, hogy egy lehetséges enyhítő lépés lehetne egy szűrési lépés, mielőtt a folyadék ténylegesen a szervezetbe kerül.
„Összefoglalva, eredményeink rávilágítanak a műanyagszennyezés egy olyan aspektusára, amely a legközvetlenebbül érinti az embert, mivel a mikroműanyagok a véráramba kerülnek. Ezt az útvonalat már évekkel a műanyagszennyezés tengeri élővilágra gyakorolt hatásairól szóló, mérföldkőnek számító jelentés előtt azonosították; mégis sokkal kevesebb figyelmet kapott” – írják.
A mikroműanyagokra mostanában minden bizonnyal figyelmet fordítanak; de amint arra több szakértő is figyelmeztetett a közelmúltban, még hosszú út áll előttünk, mire biztosan megértjük, hogy károsíthatják-e, és ha igen, hogyan, az egészségünket.