A kutatások szerint ezek az ultrafeldolgozott, magas kalóriatartalmú élelmiszerek jelentős szerepet játszanak az elhízás kialakulásában, de az, hogy ezek az ételek milyen tartósan hatnak az agyra, nem volt egyértelmű – egészen mostanáig.
Meglepő módon még az erősen feldolgozott, egészségtelen ételek rövid távú fogyasztása is jelentősen csökkentheti az egészséges emberek agyának inzulinérzékenységét.
Ez a hatás még a normális étrendhez való visszatérés után is fennmarad, amint azt egy nemrégiben végzett tanulmány is kimutatta, rávilágítva az agynak az elhízás kialakulásában játszott, fontos szerepére.
Az egészségtelen zsíreloszlás és a folyamatos súlygyarapodás összefügg az agy inzulinra adott válaszával. Egészséges embernél az inzulin segít az agyban az étvágy szabályozásában. Az elhízott embereknél azonban az inzulin elveszíti az étkezési szokások szabályozására való képességét, amely inzulinrezisztenciához vezet.
Az inzulin számos szerepet játszik a szervezetben, többek között segít abban, hogy a cukor, azaz a glükóz eljusson az izomsejtekhez, hogy étkezés után energiaként felhasználhassák. Az agyban az inzulin azt is jelzi a szervezetnek, hogy kevesebbet egyen azáltal, hogy csökkenti a táplálékfelvételt.
Nem minden agy reagál ugyanúgy
De nem minden agy reagál egyformán az inzulinra. Sok embernél az agyban gyenge vagy hiányzik az inzulinreakció, amit „agyi inzulinrezisztenciának” neveznek. Az agyi inzulinrezisztenciában szenvedő emberek nagyobb mennyiségű étel utáni sóvárgást tapasztalnak, és több a hasi zsírjuk.
A zsír elősegítheti az elhízást, és így jelentősen hozzájárulhat az inzulinrezisztenciához. Minél több zsírsejt van, különösen a hasi tájékon, annál kevésbé hatékony az inzulin. A zsír olyan hírvivő anyagokat szabadít fel, amelyek elősegítik az inzulinrezisztenciát.
A csökkent inzulinérzékenység jelei azonban már jóval azelőtt megmutatkoznak, hogy elhízásról beszélnénk, amelyet harminc feletti testtömegindexként (BMI) definiálnak.
Ezt a testsúly (kilogrammban) és a magasság (méterben) négyzetének hányadosaként számítják ki, de vannak korlátai. Ezért ajánlott, hogy a túlzott elhízást a testzsír mérésével kell megerősíteni.
Mindössze öt nap elteltével, miután 1500 extra kalóriát fogyasztottak, amely csokoládészeletekből és csipszekből állt, a vizsgálatban résztvevők agyának inzulinérzékenysége drasztikusan lecsökkent. Ez olyan tünet, amely eddig leginkább az elhízott embereknél jelentkezett.
Az MRI-vizsgálatok még egy héttel a normális étrend folytatása után is tartósan alacsony inzulinérzékenységet mutattak az agyban. Bár jelentős súlygyarapodás nem volt tapasztalható, a rövid időszak elég volt ahhoz, hogy a májzsír jelentősen megemelkedjen.
Úgy tűnik, hogy az elhízás nemcsak a rossz táplálkozás és az elégtelen testmozgás kérdése. Sok köze van ahhoz is, hogy az agy inzulinreakciója alkalmazkodik a rövid távú étrendváltozásokhoz, mielőtt bármilyen súlygyarapodás bekövetkezne.
De vajon az agy inzulinrezisztenciája állandó probléma? A múltban kimutatták, hogy a meghatározott ideig tartó, rendszeres testmozgás helyreállítja az agy inzulinérzékenységét a túlsúlyos és elhízott embereknél. Feltételezhető, hogy ez a normál súlyú emberekre is vonatkozhat.
Az elhízott emberek száma világszerte több mint kétszeresére nőtt az elmúlt két évtizedben. És kevés bizonyíték van arra, hogy ez a tendencia rövidesen véget ér.
Az agy szerepét mégis figyelembe kell venni, mivel a szervezetben az elhízáshoz vezető mechanizmusok sokkal összetettebbek, mint a helytelen táplálkozás és a mozgáshiány.
