Való igaz, hogy a nyugati étrend nagy részét ezek az élelmiszerek teszik ki, ezért egy nemrégiben készült tanulmány azt vizsgálta, hogy milyen hatásokat tapasztalhatunk a szervezetünkben, ha elkezdjük elhagyni őket.
Mik azok az UPF-ek és mennyit eszünk belőlük?
A Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health tanulmányának friss adatai szerint az amerikai háztartásokban elfogyasztott kalóriák több mint fele UPF-ekből származik. Ez magában foglalja mindazokat a nyilvánvaló dolgokat, amelyek valószínűleg eszünkbe jutnak, ha a „feldolgozott élelmiszerekre” gondolunk. A hamburgereket, hot dogokat, burgonyachipszeket és süteményeket, de a fogalom legszélesebb körben elfogadott definíciói néhány meglepőbb élelmiszert is magukban foglalnak.
Az olyan dolgok, mint az anyatej-helyettesítő tápszer és a boltban vásárolt kenyér szintén UPF-nek számíthat a számos összetevő és adalékanyag, például az emulgeálószerek kombinációja miatt. Ezek az élelmiszerek még további feldolgozási lépéssel egészülnek ki az olyan feldolgozott élelmiszerekhez viszonyítva, mint a halkonzerv és a pasztőrözött tej, amelyek a biztonságos fogyasztáshoz elengedhetetlen feldolgozási folyamaton mennek keresztül, bármit is állítanak a TikTok-szakértők.
Könnyen egy kalap alá vehető minden, ami technikailag UPF-nek nevezhető, de figyelembe kell vennünk minden más ismeretet az egészséges táplálkozásról. Lehet például, hogy valaki reggelire gabonapelyhet – ami UPF-nek nevezhető – fogyaszt, de aztán a nap hátralévő részében főleg zöldséget és teljes kiőrlésű gabonát eszik. Ez azt jelentené talán, hogy ettől már az étrendje egészségtelen? Az ehhez hasonló árnyalatok miatt ez a téma nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt egyesek sugallni szeretnék.
Mit tettek a tanulmány szerzői?
Amiben azonban a legtöbben egyetértenek, az az, hogy az UPF-ek átlagos aránya sok étrendben még mindig túl magas. Nem minden UPF-nek kedvezőtlen a táplálkozási profilja, de ahogy Dr. Alison Brown, a Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vér Intézet munkatársa egy nemrégiben kiadott nyilatkozatában rámutatott: „Sok átfedés van az ultra-feldolgozott élelmiszerek és azok között, amelyek magas telített zsírban, hozzáadott cukorban és nátriumban gazdagok.”
A probléma kezelésének egyik módjaként az új tanulmány szerzői azt tűzték ki célul, hogy teszteljék „az UPF-bevitel csökkentését célzó új magatartásba való beavatkozás megvalósíthatóságát, elfogadhatóságát és előzetes hatékonyságát”.
A résztvevők 18 és 75 év közöttiek voltak, és már korábban kifejezték, hogy változtatni szeretnének étkezési szokásaikon. Mindannyian arról számoltak be, hogy naponta legalább két UPF-et fogyasztottak, és az előző héten négy különböző UPF-et. A teljes minta, amely kicsi volt, mindössze 14 fő (akik közül egy személy az első ülés után kiszállt), 85,7 százalékban nőkből állt. Minden résztvevő túlsúlyosnak vagy elhízottnak minősült, és jelezte, hogy fogyni szeretne.
A nyolchetes program során a csoport heti rendszerességgel vett részt az életmód-trénerrel tartott találkozókon, amelyeken olyan témákról volt szó, mint az étkezések megtervezése, az étel utáni sóvárgás és a tudatosság. Négy 30 perces gyakorlati foglalkozást is tartottak az étkezés előkészítéséről, egy UPF-mentes menü alapján.
Az életmódváltás beindítása érdekében mindannyian kaptak 100 dollárt, amelyet szabadon választott élelmiszerekre költhettek, és a coach arra ösztönözte őket, hogy a feldolgozatlan, teljes értékű élelmiszereket válasszák.
A beavatkozás előtt és után a résztvevők mindannyian önbevallást tettek testsúlyukról, és rendszeresen visszajelzést kértek arról, hogy hogyan halad a program.
A vizsgálat végén az összes megmaradt résztvevő „elégedettnek” vagy „nagyon elégedettnek” mondta magát, és mindannyian úgy vélték, hogy kevesebb UPF-et esznek. Arról számoltak be, hogy a nyolc hét alatt átlagosan 3,5 kilogrammot (7,7 fontot) fogytak, és a teljes napi kalóriabevitelük átlagosan körülbelül 612 kalóriával csökkent.
„A életmód tréner mindenféle receptötletet adott nekünk, amit a feleségem és én nagyon szerettünk, és egyszerűen ráébresztett bennünket ezekre az ételekre, amelyeket korábban nem ismertünk, és arra, hogyan lehet úgy az ételeket elkészíteni, hogy azok kiváló ízűek legyenek” – számolt be az egyik résztvevő.
Mi a tanulság?
A szerzők szerint ez a tanulmány az elsők között volt, amely ilyen jellegű magatartást módosító terápiát tesztelt, és azt mutatja, hogy egy ilyen program megvalósítható, és pozitív élményt nyújt a résztvevők számára.
Nem lehet azonban eltekinteni a kis mintamérettől, amit a szerzők is elismernek: „A kísérleti tanulmány legjelentősebb korlátja a kis számú minta, amiért is az eredményeket óvatosan kell kezelni, és nem szabad általánosítani”. További korlátja az a tény, hogy a testsúlyadatok önbevalláson alapultak, ami mindig hajlamosít az elfogultságra.
Figyelemre méltó az is, hogy ez a csoport már kifejezte, hogy változtatni kíván az étkezési szokásain. Nem világos azonban, hogy egy ilyen program működne-e azoknál az embereknél, akik korábban nem érdeklődtek ez iránt. Azt sem tudjuk, hogy a program befejezése után a résztvevők hogyan fognak hosszú távon boldogulni.
A szerzők által felvetett másik fontos szempont a rendszerszintű változtatások szükségessége, ha a kormányok és az egészségügyi hatóságok valóban komolyan gondolják az UPF-ek arányának csökkentését étrendünkben:: „Az UPF-bevitel széles körű csökkentéséhez olyan integrált megközelítésekre van szükség, amelyek az egyéni szintű beavatkozásokat szélesebb körű közegészségügyi politikákkal kombinálják.”
Végső soron ez egy kísérleti tanulmány. Lehetséges, hogy egy ilyen strukturált beavatkozás nagyon hasznos lehet az egyének számára, akik szeretnék csökkenteni saját UPF-fogyasztásukat, és úgy tűnik, hogy a résztvevők számára pozitív fizikai és pszichológiai hatása volt. De ez még messze van egy olyan általánosítható eredménytől, amely a szélesebb népességre is alkalmazható.
Az UPF-ek kialakulása és a nyugati étrendben való előtérbe kerülése több évtizede zajlik, lehetséges, hogy az új számvetés és az erőfeszítések élelmiszer-rendszerünk újragondolására, – azzal kapcsolatban, hogy ez mit is jelent számunkra – hosszú játék lesz.
