A katarok vallása gyökeresen eltért a katolikus egyház tanításaitól. Kettős világnézetet vallottak (dualizmus), amely szerint a világot két egymással ellentétes erő irányítja: a jó és a gonosz. Úgy hitték, hogy a szellemi világot a jó teremtette, míg az anyagi világot a gonosz, így minden földi dolog – beleértve a húst, a vagyont és az egyházi hatalmat – a gonosz műve.
További jelentős különbség volt aszentségek elutasítása.A katolikus egyház szentségeit, például a keresztelést, az áldozást és a gyónást elutasították, mivel azokat feleslegesnek és hamisnak tartották. Ezzel összhangban a papságot is elutasították. Nem hittek abban, hogy az embereknek közvetítőre van szükségük Istenhez, ezért az egyház intézményét és a papságot is teljesen elutasították. A katarok vegetáriánusok voltak, és elutasították az állatok megölését. Szigorúan ellenezték a háborút és az erőszak minden formáját. A legszentebb katar hívők, akiket „tökéleteseknek” neveztek, aszketikus életet éltek, nem házasodtak, nem birtokoltak vagyont, és kizárólag lelki megtisztulásra törekedtek.
Ezek a nézetek alapjaiban rengették meg a katolikus egyház tanításait és hatalmát, ezért a pápa számára a katarizmus elpusztítása elengedhetetlen feladat lett.
A hadjáratot Simon de Montfort, egy ambiciózus és könyörtelen északi lovag vezette, aki hatalmas vagyonra és befolyásra tett szert a hadjárat során. Az első nagy mészárlás 1209-ben Béziers városában történt, ahol a keresztesek – a pápa megbízásából – válogatás nélkül gyilkoltak le több ezer embert, köztük katolikusokat is. Az egyik leghíresebb idézet a mészárlás során hangzott el: „Öljétek meg mind! Isten majd kiválogatja az övéit!” A brutális támadás jelezte, hogy ez a hadjárat nem csupán a hitbeli tisztaságról szólt, hanem egy véres hódító hadjárattá vált.
Az eretnekeket élve égették el a 14. századi Franciaországban, az albigensek elleni keresztes hadjárat idején
Fotó: AFP/Leemage
A keresztes hadjárat a katarok ellen folyt, de egyben a déli francia nemesség ellen is, amely pártfogolta őket. A helyi urak, mint például Raimond Toulouse gróf, megpróbálták védelmezni tartományaikat, de a keresztes hadak túlereje és a pápai támogatás végül felőrölte az ellenállásukat. Az áldozatok számát tekintve a középkori források gyakran túlzók, de az albigensek elleni keresztes hadjárat valóban brutális pusztítással járt. A halálos áldozatok számát nehéz pontosan meghatározni, mivel a 13. századi krónikák gyakran felnagyították vagy éppen elhallgatták a számokat. A korabeli krónikák egymilliónyi áldozatról beszéltek.
A legtöbb modern történész becslése szerint több százezer ember eshetett áldozatul a hadjáratnak így az egymillió fő valószínűleg túlzás. Languedoc régió teljes lakossága a háború előtt is néhány millió fő volt, és bár a mészárlások, ostromok, kivégzések, valamint az utólagos inkvizíciós tisztogatások hatalmas emberveszteséggel jártak, az egymilliós szám nem támasztható alá biztos forrásokkal.
A legnagyobb mészárlások között említhetjük, Béziers ostromát (1209) – itt a források szerint több mint 20 ezer embert öltek meg, köztük sok katolikust is. Carcassonne és Minerve ostromait – ezek is több ezer halálos áldozatot követeltek és Montségur végső bukását (1244) – ahol több mint 200 katar „tökéletest” égettek el élve.
A háború végére Languedoc népessége jelentősen csökkent, és a régió kulturális, politikai önállósága teljesen megszűnt. Bár a katarizmus nem halt ki azonnal, az inkvizíció kegyetlen módszerekkel biztosította, hogy a mozgalom ne éledjen újjá.
Összességében tehát nem kizárt, hogy a halálos áldozatok száma elérhette a félmilliót, ha minden háborús veszteséget és üldöztetést beleszámolunk, de az egymilliós becslés inkább legendákra, semmint hiteles forrásokra épül.
Az albigensek elleni keresztes hadjárat megmutatta, hogyan használta a katolikus egyház a vallási eretnekség vádját politikai és hatalmi célokra. Ez volt az első alkalom, hogy egy keresztes háborút nem a muszlimok vagy pogányok ellen, hanem keresztények ellen vívtak. Az események előrevetítették az inkvizíció létrejöttét, amely a következő évszázadokban folytatta az eretnekek üldözését.
Az albigensek keresztes hadjárata egy sötét időszakot jelentett Európa történetében, amely során a hit nevében követtek el tömegmészárlásokat és politikai hódításokat. Ma is emlékeztet minket arra, hogy a vallási fanatizmus és a hataloméhség milyen pusztító erővé válhat, ha összefonódik. Az albigensek emléke azonban tovább él, és történetük figyelmeztetésként szolgál a történelem ismétlődő mintázataira.
