Nagy János az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója alkalmából a Petőfi téren tartott megemlékezésen hangsúlyozta, a mi missziónk ma az, hogy a béke révén segítsük kormányozni Európát, újjáépítsük a közép-európai országok együttműködését. Együtt álljunk ki minden magyarért, akiket jogaikban korlátoznak, mert „nem engedhetünk be az Európai Unióba olyan országot, amely nem tiszteli az őshonos kisebbségeit” – fűzte hozzá.
„Tudjuk, ezek robosztus feladatok, épp ezért méltóak egy hősies nemzethez” – hangoztatta az államtitkár.
Nagy János beszédében arra kérte a jelenlévőket, üzenjék meg Petőfi Sándor szobra mellől, hogy a magyarok hősiességét még nem kezdte ki a rozsda.
„Él magyar, áll Buda még, áll Szatmár, áll Székelyudvarhely, áll Szabadka, áll Dunaszerdahely, (…) áll még Beregszász is, megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán” – fogalmazott a politikus.
Történelmi visszatekintésében Petőfi Sándorra és feleségére, Szendrey Júliára utalva Nagy János azt mondta, kettejük élete arra emlékeztet, hogy a világon nem adják ingyen a szabadságot, a békét és az igazságot sem, a legdrágábbat azonban itt, ezen a földön a szabadságért kellett és kell adni.
Ezeréves történelmünk szabadságharcok sorozata – folytatta – , az Arany Horda, a Habsburg, majd a náci és a szovjet birodalom állt a magyarokkal szemben, velük kellett megvívni, ám a magyar történelem főutcáját „letűnt birodalmak csontvázai szegélyezik”.
Mégsem ők, hanem mi vagyunk itt, mi emlékezünk a hősökre és mi emlékezünk a bátrakra, túléltük az összes elnyomó birodalmat – emlékeztetett az államtitkár, hangsúlyozva, azért élhettük túl őket, mert voltak bátor hőseink, akik történelmünk vezérfonalává tették, hogy mi ne csak szabadok, hanem szabad magyarok legyünk. „Ehhez kellett erő, de még inkább bátorság, mert az erő bátorság nélkül olyan, mint a balta nyél nélkül” – mutatott rá.
Nagy János szavai szerint 1703, 1848, 1956, 1989 a magyar szabadság piros betűs évszámai, amelyek közül „fénylik és örökkön-örökké tündököl” 1848, amikor egy maroknyi fiatal világgá kürtölte azt, amiről sokan még a zárt ajtók mögött sem mertek beszélni.
Néhány hét leforgása alatt a magyar forradalom mögött több ember állt, mint ahányan összesen a többi európai felkelésben részt vettek, 1848 márciusában pedig már az egész nemzet visszhangozta Petőfi Nemzeti dalát – emelte ki az államtitkár.
Hozzátette, Petőfi, Vasvári Pál és a többiek áldozatai nem voltak hiábavalóak, erőfeszítésük gyümölcseként egy megújult, erős nemzet állt talpra, hősiességük pedig békére, szabadságra és egyetértésre kötelez minden magyart a világban.
Nagy János beszédében – párhuzamot vonva Petőfi Csalogányok és pacsirták című költeményével – kifejtette, a világ ismét kifordulni látszik mind a négy sarkából, a lábadozás hosszú folyamata során Amerika végre kigyógyult a háborús kórságából és „kézbe vette a szabadság és a béke zászlaját”, Európa azonban egyelőre képtelen lábra állni.
„Sőt, első osztályú jegyet váltott a Titanicra, és ha nem változtat, akkor vele együtt süllyed a mélybe” – fogalmazott, majd megjegyezte, a tényekkel történő szembenézés helyett tovább mérgezi magát háborúpárti nyilatkozatokkal.
Tennünk kell valamit, mert Európának meg kell gyógyulnia és az igazság szabadíthatja ki a béklyóiból – hívta fel a figyelmet. Nagy János elmondta, ilyen igazság, hogy csak a béke hozhat Európának új esélyt, Közép-Európa népei csak egymást segítve emelkedhetnek föl, és a jövő azoké, akik az „Isten, haza, család” jelző fényeihez igazodnak.
„A jövő a patriótáké, a jövő a miénk”, azoké, akik inkább hisznek a márciusi ifjaknak, mint a brüsszeli bürokratáknak, a szabadság hőseinek, mint a szabadosság hősködőinek, és inkább hiszünk az Európai Unió jelenlegi vezetői helyett Victor Hugo francia írónak, aki szerint Magyarország a hősiesség megtestesülése – hangoztatta a politikus.
A megemlékezésen Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti RMDSZ-es polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a forradalmárok 1848-ban Európa-szerte szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hirdettek minden polgárnak, őszintén hitték, hogy kell és érdemes küzdeni egy olyan rendszerért, amely szabad életet biztosít a polgároknak.
Ezzel szemben ma számos európai országban olyan demokráciát kapnak, amelynek vezetői önjáróvá váltak, figyelmen kívül hagyva a népakaratot – fejtette ki, példátlannak nevezve a Romániában lévő belpolitikai helyzetet is.
Ilyen körülmények között kell az erdélyi, szatmári és partiumi magyaroknak „résen lenni” és szabadon cselekedni, vagyis megőrizni kultúránkat, anyanyelvünket, mindazt, ami egységes közösséggé formál bennünket – tette hozzá.
Március 15. egy hős nemzet, a küzdelmes magyar nemzet napja, a partiumi és erdélyi magyaroknak pedig évszázadokon keresztül sok áldozatot kellett hozniuk, sokszor és sokat kellett küzdeni a szabadságért – fogalmazott az ünnepségen Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti (EP-) képviselője.
Beszédében rámutatott, az elmúlt száz év traumájából felemelkedni, reménykedni, újra elszakadni, ismét tervezni, a kommunizmus idején porba hullani, újjászületni, aztán 1989 után nagyon gyorsan csalódni sikerült az itt élő magyarságnak, amely békésen, a demokrácia eszközeivel küzd a magyar iskoláért és szóért.
Szatmárnémetiben megtaláltak az együttélés és a közös munka módját, de ebben a városban hidak épülnek a fizikai valóságban és a nemzetiségek között is – mondta.
Marcel Ciolacu román miniszterelnök az ünnep alkalmából a magyarokhoz írt levelét Altfatter Tamás, Szatmár megye prefektusa olvasta fel.
Az ünnepség végén a jelenlévők az emlékezés virágait helyezték el Petőfi Sándor szobránál.
