Nagy Áron
2025. március 17. hétfő. 11:43
Frissítve: 2025. március 17. 11:45
– Japán hagyományosan pacifista politikát folytatott, most viszont egyre többet költ védelemre, sőt támadó képességeket is fejleszt. Ez mennyire számít fordulatnak?
– Szerintem a pacifista alapelvek megőrzése továbbra is kiemelt fontosságú, ugyanakkor, ahogy az újonnan kiadott dokumentumok is megállapítják, Japán jelenleg a második világháború óta a legjelentősebb biztonságpolitikai kihívásokkal szembesül. A japán alkotmánynak továbbra is integráns része a 9. cikkely, amely szerint Japán lemond a háború indításának jogáról, nem tart fenn hadsereget, és nem alkalmaz fegyveres erőt a nemzetközi viták rendezésében. A 9. cikkelyt, habár több törekvés volt rá, nem sikerült módosítani, ugyanis ehhez széles társadalmi támogatottság és kétharmados parlamenti többség szükséges. Az elmúlt években azonban újraértelmezték, és annak korlátozásai nem jelentik azt, hogy Japán ne védhetné meg magát, illetve ne ruházhatna be a szükséges fegyverkezésbe. Jelenleg Japán értelmezésében ez történik: alkalmazkodik a radikálisan megváltozott nemzetközi környezethez.
– Milyen hatással lehet ez a lépés a régió stabilitására? Hogyan reagálhatnak Kína és Észak-Korea?
Az ukrajnai háború kirobbanása megkongatta a vészharangokat Tokióban. Mi történik akkor, ha Kína lerohanja Tajvant? Washington többször hangsúlyozta, hogy Tokió túlságosan az Egyesült Államokra támaszkodik, és Japán ezt a mostani Ukrajnával kapcsolatos tárgyalások kapcsán is megtapasztalhatja. Japánnak tehát érdeke, hogy minél inkább megerősítse az amerikai kapcsolatokat, ugyanakkor fontos számára külkapcsolatainak diverzifikálása is. A kínai védelmi kiadások jelenleg négyszerese a japán költségvetésnek. Ennek ellenére nem számolnék nyílt fegyveres konfrontációval, egyik államnak sem érdeke ez. Sőt a gazdasági kapcsolatok terén jelentős együttműködés figyelhető meg. Washington pedig a Szenkaku-szigetek ügyében biztosította Tokiót támogatásáról.
– Japán gazdaságilag elbírja ezt a fokozódó fegyverkezést? Hogyan finanszírozza a növekvő kiadásokat?
– A japán védelmi költségvetést 2024 decemberében fogadták el, amely 9,4 százalékos növekedést irányoz elő. Azonban komoly kihívás, hogy a japán jen folyamatosan veszít az értékéből, így a fegyverek beszerzése egyre költségesebb. Japán az egyik legeladósodottabb ország a világon: az államadósság a GDP 250 százalékát teszi ki. Az Ishiba-kormány nincs könnyű belpolitikai helyzetben, és a következő hónapokban várhatóan csökkentenie kell a közkiadásokat, ha finanszírozni akarja a növekvő védelmi büdzsét. Egyes vélemények szerint az adók emelése elkerülhetetlen lehet, ami politikai feszültségeket okozhat.
– Japán nemrég védelmi és biztonsági paktumot kötött az Európai Unióval. Ez milyen szerepet játszhat a Kínával szembeni stratégiában?
– Az Európai Unió jelenleg próbálja újrapozícionálni magát az átalakuló világrendben, és köztes álláspontot találni az amerikai–kínai kereskedelmi konfliktusban. Az EU 2021-ben fogadta el az indo-csendes-óceáni stratégiáját, amelyben kiemelt fontosságot tulajdonít Japánnak és az általa képviselt „Szabad és Nyitott Indo-Csendes-óceán” (Free and Open Indo-Pacific) politikának. Az EU és Japán közötti védelmi és biztonsági egyezmény 2024 novemberében született meg, és a 2019-es stratégiai partnerség további megerősítésének tekinthető. A paktum az orosz–kínai–észak-koreai–iráni együttműködés ellensúlyozására is szolgál. Emellett lehetőséget ad Japánnak, hogy bekapcsolódjon az európai védelmi iparba – például közös kutatások és innovációk révén, amelyek akár az űrkutatás területét is érinthetik.
– Egyes szakértők felvetették egy „ázsiai NATO” lehetőségét. Mennyire reális ennek megvalósulása?
– Véleményem szerint a QUAD (Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd) szerepe egyre fontosabb lesz. Az amerikai külpolitika egyik prioritása továbbra is az India, Japán, Ausztrália és az Egyesült Államok közötti együttműködés. Japán számára kiemelt jelentősége van a minilaterális együttműködéseknek, például a Dél-Koreával folytatott biztonságpolitikai kooperációnak. Bár az „ázsiai NATO” gondolata időről időre felmerül, ennek megvalósítása egyelőre nem reális. Ehhez Washingtonnak aktívabb szerepet kellene vállalnia szövetségesei védelmében. Ezzel szemben Trump inkább tranzakcionális kapcsolatokat épít, és kevésbé kívánja hosszú távon lekötni az Egyesült Államokat. India is a stratégiai autonómiára törekszik, ami akadályozza egy mélyebb védelmi szövetség kialakítását.
