Amikor Orbán Viktor ünnepi beszédében kimondta a kulcsmondatot, miszerint „Átteleltek a poloskák”, valószínűleg teleszaladt a gatyája minden érintettnek. Kivált azért, ami utána következett a szövegben. Orbán így folytatta: „Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják. Túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl. Túl sok helyről kaptak pénzt. Túl sokszor váltottak már köpönyeget. 1848-ban császármadarak ültek a nyakunkra, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük.”
A miniszterelnök egy szóval sem mondta, hogy ki a poloska. Csak általánosságban beszélt politikusokról, bírókról, újságírókról, álcivil szervezetekről, politikai aktivistákról. A kormányfőn és az érintetteken kívül nem tudta senki, ki tartozik közéjük. Ezért a tömegek nem is vették magukra ezt a megjegyzést. Az érintettek viszont annál inkább.
Ezzel valójában le is leplezték magukat, hogy ők is áttelelők közé tartoztak. Ők is pénzért tolták a birodalom szekerét. Ennek pontos adatai pedig Donald Trump megválasztása óta fokozatosan, érintettekre bontva nyilvánosságra kerülnek. Nemcsak azok, akik az amerikai USAID pénzekből részesültek, hanem azok is, akiket Brüsszel pénzelt és azok is, akik Soros György révén jutottak forrásokhoz azért, hogy megbuktassák azt a kormányt, amelyet a magyar emberek négyszer egymás után választottak meg kétharmaddal.
Valójában a mi újkori labancaink, brüsszeli kegyenceink a népet akarják leváltani, hogy a nép akaratával szemben bábkormány üljön a kormánykerékhez, és ellentmondás nélkül hajtsa végre a birodalom, a szerintük leendő európai egyesült államok gyarmatosító akaratát. „Európai egyesült államok lesz, bárhogy is fogják hívni” – mondta Dobrev Klára gyűlölettől vezérelve, összeszorított fogakkal, mint aki jól tudja, hogy nélküle nekik nem jut dinnyeföld. Tudják, Savanyú Pistára azaz a kedélytelen, a humorérzék hiányában szenvedő emberre szokták mondani, hogy „olyan, mint akinek nem jutott dinnyeföld”. Dobrev esetében a dinnyeföld ugye a hatalom.
Orbán beszédére reagálva indulatosan kijelentette: „Lepoloskázni az ellenzéket olyan alantas, fasisztoid dehumanizáció, amire már nagyon régen nem volt példa Magyarországon. A poloskákat eltaposni vagy kiirtani szokták – erre készül Orbán. És ha valaki még mindig azt gondolná, hogy ez csak retorikai fordulat, az ennél nagyobbat nem is tévedhet.” Gréczi Zsolt más kontextusban, ugyanezt mondja: „Poloskának nevezni mindenkit, aki nem fideszes, hanem ellenzéki politikus, nem fideszes sajtó és nem fideszes civil, az náci beszéd. Őket húsvéti nagytakarítással fenyegetni ugyancsak náci beszéd.”
Ebből a szövegből az derül ki, hogy Dobrev, Gréczy és az ellenzék csapata maga a ma született bárány. Pedig egy szóval sem mondják, hogy nem tagjai a Weber-fiókák károgó csapatának, egy szóval sem mondják, hogy ők nem a Nyugat segítségével akarják megdönteni a kormányt. Ők egyszerűen magukra húzzák azt az inget, amelyet Orbán kiosztott a nagygyűlésen. Hofi mondta anno: „Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek igen őtözködjön már fel.” Hát ők most felöltözködtek rendesen. Ők maguk vallották magukat poloskának. Ideszámítva Magyar Pétert is, akinek volt képe Bocskaiban megjelenni és ünnepi beszédet mondani, miközben rá leginkább az ukrán zászló színeit viselő pólós csapattagok és Manfred Weber öltönye illik leginkább, mert az egész Tisza az Európai Néppárt csapatában menetel, amelynek Weber a vezetője, s amelynek Ursula von der Leyen is tagja. Ha Weber nem lenne, Magyar Péter régen büntetőeljárás alatt állna. Talán éppen a szomszéd fogdában lehetne az elhelyezése, ahol Kiss László óbudai polgármester kapja fizetését a zárt ajtók mögött.
Tele a gatyájuk, mert ők tudják pontosan, hogy kin van rajta – ahogy Orbán mondta – a skarlát betű. A kormányfő hozzátette: „Sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket. Ismerünk benneteket. Hiába bújtatok új európai pártgúnyába. A gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz. Legyőzünk bennetek újra. Újra és újra. Mert fényesebb a láncnál a kard.”
A szerző újságíró
