2025. március 18. kedd. 10:10
A szivárványos Nyugat ismét helyretette Magyarországot. Az Európai Unió Bírósága úgy döntött, nálunk is el kell ismerni a transznemű emberek „megélt identitását”. Az a szörnyűség esett meg itt ugyanis, hogy minden haladó európai hagyománnyal szembeszegülve hazánkban öt évvel ezelőtt törvényileg betiltották a nemek megváltoztatásának hivatalos nyilvántartását. Sőt, negligálták a transznemű azonosságtudat jogi elismerését.
Mindezek ellenére – vagy talán azért, hogy folytatódhasson a szexualitásügyi purparlé – 2022-ben egy iráni transznemű kérvényt adott be nálunk, bár igaz, hogy ő nőnek született, ám a hivatalos anyakönyvi bejegyzését férfire akarja változtatni. Az erre illetékes magyar hatóságok ezt elutasították, ennek fő érve az volt, hogy az iráni nő, aki férfi akart lenni – legalábbis papíron – nem bizonyította be, hogy nemátalakító műtéten esett volna át. A nő-férfi – vagy lehet, férfi-nő – azonban úgy döntött, egy élete, egy halála, elmegy a falig. A Fővárosi Bírósághoz fordult, ez meg az Európai Unió Bíróságával nyélbeütött egyeztetések után az uniós hatóságra bízta a döntést.
Az európai ítélethozók legjelentősebb szerve nem is vacakolt sokat a Magyarországon élő, iráni illetőségű transznemű illető ügyében. Jól odavágtak: az európai jog szerint mindenkinek joga van adatai helyesbítéséhez. Ez bizonyos tételek esetében természetes. Ha valakinek nem tetszik a neve, mondjuk, József helyett Edömér akar lenni, azt minden további nélkül átírathatja. A vezetéknevét is. Így aztán Magyarországon egyre többen szaladgálnak különös nevekkel a személyi okmányaikban.
Vannak azonban olyan adatok, amelyek objektívnek minősíthetőek. Azon például, hogy ki, mikor születik, hiába gondol arról bármit is, nem változtathat. Az ettől az időponttól számított időt sem húzhatja hosszabbra vagy rövidebbre. Ezeket nem lehet plasztikáztatni. Éppen így a születési nemét sem lehet helyesbíttetni. Valaki vagy nő, vagy férfi. Jó, mostanában a világ bizonyos részein egyre inkább terjed a módi, hogy mindenki az, aminek érzi magát. De azt mégse engedjük be Magyarországra, hogy egy sima szóbűvészkedéssel, bárki is ő, kacsának, tűzoltókészüléknek, vaddisznónak vagy akármi másnak nyilváníttassa magát. Ebből eredően aki nő, az nem lehet férfi. Meg fordítva is.
Az iráni nő érdekes közelítésmódot alkalmazott. Az uniós adatvédelmi jogszabályok alapján kérte adatainak helyesbítését, mivel ezek biztosítják az embereknek a róluk szóló, pontatlan információk kijavításának jogát. Ezt pedig az Európai Unió Bírósága szerint a tagállamok közigazgatása nem teheti függővé a nemi átalakító műtét bizonyítékának bemutatásától. Meg egyébként is – dübörög a testület indoklásában – a magyar eljárás sérti az alapvető jogokat, különösen a személyi integritáshoz és a magánélet tiszteletben tartásához való jogot. Ez pedig nem jelent mást szerintük, mint annak kimondását, hogy a „nemi identitás a magánélet egyik legintimebb aspektusa, és a transznemű embereknek joguk van a személyes fejlődéshez, testi és erkölcsi integritásukhoz, továbbá nemi identitásuk tiszteletben tartásához és elismeréséhez”.
Elgondolkodtató. A magyar közönség döntő többsége nem is igazán értheti a fenti bonyolult aspektusozást. Még akkor sem, ha elolvas, szintén a múlt heti termésből, egy hosszú interjút egy nemátalakítási műtétekre szakosodott doktorral. Ebből aztán megtudhatja, hogy mit és hogyan vágnak le, dobnak ki, varrnak be és öltenek össze az ilyen operációk során.
Azonban bármit is varázsoljanak akár az orvosok, akár a névnyilvántartók, a végére csak egy mondathoz juthatnak el: az ember vagy férfinek, vagy nőnek születik.
A szerző író
