
„Az utasok többféle okból tapsolnak” – mondja Jacqueline Whitmore üzletietikett-szakértő és légiutas-kísérő. „Ezek közé tartozik, hogy kifejezik hálájukat, amiért a pilóták biztonságosan és simán landoltak, vagy hogy örömet mutatnak, amiért elérték a céljukat.” Ezt gyakran akkor tapasztalják, amikor különösen turbulens volt a repülés, és az utasok igazán örülnek, hogy végre visszajutottak a földre.
Bár nincs igazolt eredettörténete, egyesek szerint a repülőgép leszállása utáni tapsolás az első légiközlekedési idők emlékét idézi, amikor a repülés még újdonságnak számított, és a szolgáltatás kivételes volt. Így a taps célja az volt, hogy kifejezzék hálájukat a biztonságos megérkezésért és az extra különleges élményért a fedélzeten.
A mai utasok számára a taps még mindig a megkönnyebbülés kifejezése, és bizonyos helyeken, például a Fülöp-szigeteken és Puerto Ricóban gyakori, hogy azok, akik külföldön élnek és dolgoznak, tapsolással és éljenzéssel fejezik ki izgatottságukat, amikor hosszú idő után hazatérnek.
A taps azonban nem mindig olyan udvarias, mint ahogyan az tűnik. „Ez egy kedvesség jele, és a legtöbb ember nem sértődik meg rajta. De sosem lehet biztosra menni, mert előfordulhatnak olyan körülmények, amelyek miatt egy utas rossz ítélőképességről tanúskodik, ha lassabban és hangosabban tapsol, hogy kiemelje a szarkazmust” – mondja Diane Gottsman etikettszakértő.
A pilóta feladata, hogy épségben eljuttasson a célállomásra. Ha ebben kételkedünk, akkor az egy újabb oka annak, hogy miért nem feltétlenül tekinthető udvariasnak a taps. Ha a repülés rendkívül turbulens volt, vagy ha a pilótának kényszerleszállást kellett végrehajtania betegség, problémás utas vagy műszaki vészhelyzet miatt, a taps érzéketlenül hathat azok számára, akik még mindig zaklatott állapotban vannak.
Hogy a taps udvariasnak vagy sértőnek számít-e egy repülőgépen, az nagymértékben függ a célállomástól és azoktól az emberektől, akik körülöttünk ülnek. Az Egyesült Királyságban például tiszteletteljesnek tűnhet, ha nem tapsolnak. Nemzetközi utazáskor a legjobb, ha megfigyeljük és követjük más kultúrák szokásait.
Vannak olyan helyzetek is, amikor a taps indokolt és üdvözlendő:
- Ha a személyzet bejelenti, hogy valaki a fedélzeten elért egy utazási célt, mint például egymillió mérföldet.
- A különleges alkalmak, mint például nászút, évfordulók, születésnapok és eljegyzések.
- Az Olimpiai Játékok vagy a Super Bowl ideje alatt előfordulhat, hogy a pilóta vagy a személyzet valós időben bejelenti az eredményeket, vagy gratulál egy csapatnak a fedélzeten a nagy győzelemhez. Ilyenkor nyugodtan tapsolhatunk.
A szakértők továbbá figyelmeztetnek arra is, hogy van egy konkrét időpont, amikor sosem szabad tapsolni a repülés alatt. „Amikor egy légiutas-kísérőt hívunk, a taps, a kézcsattogtatás vagy a fütyülés sosem megfelelő” – mondta el Gottsman.