2025. március 20. csütörtök. 11:1
„A mennyország olyan, mint egy folytonos ejakuláció” – így határozta meg az örök boldogság érzését Karl Rahner SJ német jezsuita szerzetes, filozófus. Az evilági léten felülemelkedő körülíráson éppen ma különösen aktuális elmélkedni, ugyanis az ENSZ döntése alapján 2012 óta március 20-án ünnepelhetjük a boldogság nemzetközi világnapját.
A boldogság fogalmának megragadásán, a jezsuita atyához hasonlóan, a régi görög filozófusoktól kezdve a nagy gondolkodók mindmáig törik a fejüket. Az illékony életérzés azonban annyira összetett, sokrétű, hogy legtöbbjüknek bele is tört a bicskája. Mert ennek a pozitív érzelmekkel teli mentális állapotnak a filozófiai mellett lehet biológiai, pszichológiai, vallási megközelítése, könnyű eltévedni a nagy homályban. A közgazdászok például a jóllét meghatározásához a GDP-be – bruttó hazai termék – számaiba próbálnak kapaszkodni, de mint tudvalévő a közérzetünket befolyásoló legfontosabb érzések – szeretet, biztonság, szolidaritás – számokkal nem kifejezhető értékek. Az India és Kína határán fekvő, magát a világ legboldogabb országának tartó Bhután túl is lépett e meghatározáson, az ország jóllétét GDP helyett bruttó nemzeti boldogság mértékével határozza meg. Az ősi buddhista hagyományokat ápoló aprócska ország iskoláiban tanítják is a boldogság életérzésének eléréséhez szükséges szemléletet, a pozitív gondolkodás elsajátításának ismérveit.
Az ENSZ viszont egy egész sor adat mérlegelésével továbbra is boldogságindex alapján – többi között az anyagi helyzet, a korrupció, a várható életkor hossza, a nagylelkűség mértéke – szerint tájékozódik arról, hogy miként is érezzük magunkat a bőrünkben, és évről évre felállítja az országok sorrendjét. A legutóbbi lajstrom szerint a 156-os lista élén Finnország áll, az utolsó pedig Burundi. Magyarország néhány hellyel hátrébb csúszott ugyan, de az 56. hely még így is előkelőnek mondható. Főként, ha olyan internetes kommentelők tömegeivel szembesülünk, akik gyűlöletüket a képernyőre zúdítják. Bejegyzéseikből könnyen kikövetkeztethető, hogy ők aztán aligha találják meg a mesevilágban repkedő boldogság kék madarát.
Holott például a japán „ikigai” nevű életfilozófia egy olyan dologra utal, amely az embernek célérzetet ad. És e felfogás szerint „az intelligens ember kapcsolatokat teremt, a buta pedig konfliktusokat”. Nem véletlen, hogy több egyéb tényező mellett e szemléletmód eredménye, hogy a szubjektív jóllét nyomán Japánban élnek legtovább az emberek. A világhírű, nemrég elhunyt magyar–amerikai pszichológus, Csikszentmihályi Mihály pedig kidolgozta a flow-élmény elméletét, amely szerint az a boldogság, ha az ember, kizárva a külvilágot, teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, például átadja magát akár a székláb-faragás vagy rovargyűjtés élményének, de az is lehet alkotás, ha a pályán átéli a labda önfeledt kergetésének örömét. Vagyis ilyenkor az idő fogalma megszűnik, és az ember egyfajta lebegő állapotot él át. Lehet, hogy a jezsuita filozófus a boldogság sajátos megfogalmazása előtt olvasta Móricz Zsigmond feleségének a nagy író alkotás közbeni állapotáról megfigyelt, férjének írt levelében: „maga ilyenkor nem dolgozik, hanem kéjeleg”.
A jezsuita szerzetesénél Arisztotelész kevésbé pikáns meghatározása a szerényebb anyagi körülmények között élő mai embernek is vigaszt nyújthat: „a boldogság nem a nagy vagyonon, hanem a lélek harmóniáján múlik”. Ezek szerint a vízzel főző szegény embert is megilleti a boldogság. Főként, ha ehhez a tudást valamelyik bhutáni tanintézetben szívta magába.
A szerző újságíró
