A permafroszt olvadása miatt a világot a lépfene és más, az emberiség számára ismeretlen betegségek új járványa fenyegetheti. Ezt a véleményt Scott Travers, a Rutgers Egyetem amerikai evolúcióbiológusa fogalmazta meg.
A Forbesnak írt cikkében kifejtette, hogy az északi félteke mintegy 15 százalékát egy jégből álló „biológiai kapszula” borítja, amely évezredek óta magába zárja a szerves anyagokat, az erőteljes üvegházhatású gázokat és valami sokkal veszélyesebbet: régóta szunnyadó mikrobákat, köztük olyan baktériumokat és vírusokat, amelyekkel az emberiség még soha nem találkozott.
Az évezredek óta stabil permafroszt most felgyorsult ütemben olvad, felfedve az őskor mikrobiális raktárait. Travers hangsúlyozza, hogy a permafroszt az Északi-sarkvidék természetes alapja, amely szerkezeti stabilitást biztosít olyan tájaknak, amelyek egyébként összeomlanának. Amikor a permafroszt fagyott marad, a felette lévő ökoszisztéma az elvárásoknak megfelelően működik. Amikor azonban kiszámíthatatlanul olvad, az eredmények katasztrofálisak lehetnek.
A permafroszt hatása nem korlátozódik a sarkvidéki élővilágra, a globális éghajlati rendszerben is döntő szerepet játszik. Kétszer annyi szenet tartalmaz, mint amennyi jelenleg a légkörben van. Ez egy ördögi kört hoz létre: ahogy a permafroszt olvad, úgy nő a szén-dioxid-kibocsátás, a globális felmelegedés fokozódik.
A permafrosztban leselkedő, legriasztóbb veszély azonban sokkal mikroszkopikusabb – és potenciálisan halálos –, mondja a biológus.
2016 nyarán a szibériai Jamal-félszigeten váratlanul lépfenejárvány tört ki, amely több ember kórházi kezeléséhez és egy 12 éves fiú halálához vezetett. A járvány a helyi rénszarvasállományt is megtizedelte, több mint 2300 állat pusztult el a betegségben.
Az olvadás során egy olyan rénszarvas tetemét tárták fel, amely évtizedekkel korábban lépfene miatt pusztult el, így a szunnyadó Bacillus anthracis-spórák ismét a környezetbe kerültek. Ez a járvány azonban csak egy „próbaidőszak” volt arra nézve, hogy mi történhet a jövőben.
„A lépfene modern kórokozó, amely azt jelenti, hogy a tudósok már ismerték, és jelen volt a régióban. Az utolsó feljegyzett kitörés a régióban mindössze 75 évvel ezelőtt volt, amely azt jelenti, hogy a baktérium csak viszonylag rövid időre fagyott be, mielőtt újra megjelent volna. De mi a helyzet az évmilliókig csapdába esett kórokozókkal? A lépfenétől eltérően, amelyet a modern orvostudomány képes gyógyítani, a permafroszt olyan ősi betegségeket tartalmazhat, amelyekkel az állatvilág nemrégiben még nem találkozott. Némelyikük a múltbeli járványok maradványa lehet, míg mások teljesen kihalt ökoszisztémákhoz tartozhatnak, amely kiszámíthatatlanná teszi viselkedésüket a modern világban” – hangsúlyozza Travers.
A tudósok már harmincezer éves vírusokat élesztettek újra a szibériai permafrosztból – olyanokat, amelyek még fertőzőek voltak, de csak amőbákra. Bár eddig még nem sikerült feléleszteni egyetlen, embert érintő vírust sem, az a tény, hogy az ősi mikrobák életképes állapotban megmaradhatnak, riasztó: vajon mi rejtőzik még a permafrosztban, amely arra vár, hogy felébresztik?
Az ősi mikrobák felélesztése Pandora szelencéjének kinyitását jelenti. A permafroszt többnyire jellemezetlen mikroorganizmusokat és vírusokat tartalmaz, amelyek közül sok még életképes lehet. Az igazság az, hogy még nem tudjuk, hogy ezek a mikrobák valós veszélyt jelentenek-e az emberi, állati vagy növényi egészségre – vagy egyszerűen csak észrevétlenül eltűnnek a környezetben.
