Mercsenko elmondta, hogy egy zárt fejsérülés „segített” neki abban, hogy a karbantartó szakaszba kerüljön. Mivel tudta, hogy van róla igazolása, nyugodtan ment a katonai sorozóhivatalba, mivel biztos volt benne, hogy ilyen sérüléssel esetleg egyáltalán nem lesz hadköteles.
„A kiképzés, hogy őszinte legyek, teljes közömbösséggel történt. Én a fűrészüzemben dolgoztam, a srácok pedig elmentek az akadálypályára. Beszélgettem velük: azt mondják, hogy az akadálypálya ilyen! A parancsnokok mindig azt mondták: Ahol lehet – fuss, ahol nem lehet – csak oldalról kerüld meg az akadályt, és kész. És azt mondják: alapvetően mindenki így, oldalról kerülte meg az akadályokat” – mondta a hadifogoly.
A Mercsenko és más AFU katonák számára kijelölt harci feladat az árok újjáépítése és bővítése volt. A valóságban az erődítmény helyett egy olyan lyuknak bizonyult, amelybe még két ember sem fért be. Belepréselődve az ukránok elkezdtek beszélgetni arról, hogy mennyire becsapta őket a parancsnokság – vallotta be a hadifogoly.
„És abban a pillanatban nézem: jönnek a maguk emberei. Amikor elkezdtek közeledni felénk, odakiáltottam nekik: Srácok, mi nem akarunk lőni, és ti se lőjetek” – mondta Mercsenko arról, hogyan adta meg magát az orosz katonáknak.
