Ennek oka az lehet, hogy a legtöbb adatgyűjtemény súlyosan alulbecsüli a vidéki környezetben élő emberek számát, akiket nehéz nyomon követni és jelenteni.
A finnországi Aalto Egyetem kutatói elemezték az öt legszélesebb körben használt globális népességadatkészletet – a WorldPop, GWP, GRUMP, LandScan és GHS-POP nevűeket –, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezekből potenciálisan a vidéki népesség 53-84 százaléka hiányzik.
Még a legmegbízhatóbb 2010-es adatkészletek is mintegy harmadával (32 százalék) és háromnegyedével (77 százalék) alulbecsülték a vidéki népességet. A kutatócsoport azt állítja továbbá, hogy komoly okuk van feltételezni, hogy ugyanezek a hibák a 2015 és 2020 közötti globális népességadatbázisokba is bekúsztak.
Mivel a jelenlegi becslések szerint az emberek 43 százaléka él vidéki területeken, valószínű, hogy a világ jelenlegi 8,2 milliárdos becsült népességszámát alulbecsülik. De mennyivel? Ez az a nagy kérdés, amelyre a kutatók még nem állnak készen a válaszadásra.
„Tanulmányunk először szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a vidéki lakosság jelentős része hiányozhat a globális népességadatbázisokból” – mondta Josias Láng-Ritter, a tanulmány első szerzője, az Aalto Egyetem posztdoktori kutatója közleményében.
„Meglepődve tapasztaltuk, hogy a vidéki területeken élő tényleges népesség sokkal nagyobb, mint amennyit a globális népességi adatok mutatnak – az adatkészlettől függően a vidéki népességet a vizsgált időszakban 53v százalék és 84 százalék között alulbecsülték. Az eredmények figyelemre méltóak, mivel ezeket az adatkészleteket több ezer tanulmányban és széles körben használták a döntéshozatal támogatására, de pontosságukat mégsem értékelték szisztematikusan” – tette hozzá.
A meglátásokat úgy nyerték, hogy a globális adatkészleteket 35 ország több mint 300 vidéki gátépítési projektjének áttelepítési számaival hasonlították össze. Bár csak egy kis pillanatképet produkálnak, a gátprojektekből származó áttelepítési adatok függetlenül gyűjtöttek és meglehetősen átfogóak.
„Amikor gátakat építenek, nagy területeket árasztanak el, és az embereket át kell telepíteni. Az áttelepített lakosságot általában pontosan megszámolják, mert a gátépítő vállalatok kártérítést fizetnek az érintetteknek. A globális népességadatbázisokkal ellentétben az ilyen helyi hatásvizsgálatok átfogó, helyszíni népességszámlálást biztosítanak, amelyet nem torzítanak a közigazgatási határok. Ezeket aztán kombináltuk a műholdképekből származó térbeli információkkal” – magyarázta Láng-Ritter.
A tanulmány azonban nem mindenkit győzött meg. A New Scientistnek nyilatkozva Stuart Gietel-Basten, a Hongkongi Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa azt állította, hogy az eredmények nem biztos, hogy globálisan is alkalmazhatók, mivel Kína és Ázsia más részei nagy hangsúlyt kaptak. Megjegyezte: „Szerintem egy-két adatpont alapján nagyon nagy ugrás azt állítani, hogy olyan helyeken, mint Finnország, Ausztrália, Svédország stb. és más, nagyon kifinomult regisztrációs rendszerrel rendelkező helyeken nagymértékű alulszámlálás tapasztalható” – jegyezte meg.
Mindazonáltal a tanulmány rávilágít a vidéki területekről történő népességadatgyűjtés problémáira, különösen a fejlődő országokban, valamint a válság sújtotta régiókban és a nem iparosodott területeken. Például a GRUMP és a WorldPop adathalmazok műholdak segítségével követik nyomon a lakosságot az éjszakai fények keresésével, de ez a technika potenciálisan figyelmen kívül hagyhat olyan területeket, ahol nincs áram.
Ha jobban meg akarjuk érteni a bolygónkat, elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk ezekkel az adathiányokkal. A népesség pontosabb feltérképezése jobb erőforrás-elosztáshoz, jobb infrastruktúra-tervezéshez és az emberi élet mélyebb megértéséhez vezethet.
„Sok országban előfordulhat, hogy nemzeti szinten nem áll rendelkezésre elegendő adat, ezért a globális népességtérképekre támaszkodnak a döntéshozatal támogatására: Szükségünk van egy aszfaltozott útra vagy egy kórházra? Mennyi gyógyszerre van szükség egy adott területen? Hány embert érinthetnek az olyan természeti katasztrófák, mint a földrengés vagy az árvíz?” – nyilatkozta Láng-Ritter.
„Ahhoz, hogy a vidéki közösségek számára egyenlő hozzáférést biztosítsunk a szolgáltatásokhoz és más erőforrásokhoz, kritikus vitát kell folytatnunk e népességtérképek múltbeli és jövőbeli alkalmazásairól” – zárta gondolatait.
