A prosztatarák azért is veszélyes, mert kezdetben nem mutat tüneteket. Van, hogy csak véletlenül derül fény rá, például egy jóindulatú prosztata-megnagyobbodás utáni szövettani vizsgálatból.
A prosztata a húgyhólyag bázisa (hólyagalap) és a medencefenéki izomzat között elhelyezkedő mirigyes szerv, mely körülveszi a húgyhólyag közeli (proximális) húgycsőszakaszt, felnőtt férfiban kb. 20 g tömegű, szelídgesztenye nagyságú szerv, melynek hátsó felszíne a végbél felől tapintható. A prosztata által termelt váladék az ondó részét képezi, a spermiumok aktivitásához, mozgásához glükóz formájában biztosítja az energiát.
A betegség pontos oka nem ismert, hátterében több tényező szerepe is kimutatható. A genetikai okokra a halmozott családi előfordulás utal. Az első kromoszóma egyik génjének hibája kedvez a betegség kialakulásának. Az életkor az egyik legfontosabb rizikótényező, a korral nő a kockázat is.
A tünetmentes korai stádiumot általában vizelési panaszok követik: gyakoribb, nehezebb vizeletürítés, sürgető vizelési inger, különösen éjszaka. Véres lehet a vizelet és az ondó is, és gondot okozhat a vizelet visszatartása, és merevedési problémák is felléphetnek. Az ejakuláció fájdalmassá válhat, a vizelés pedig égő érzéssel járhat. Ezeken kívül fájdalmat érezhet a beteg a háta alsó részén vagy a csípőjében – írja a Cleveland Clinic.
A prosztatarák esetében is a megelőzés a fontos: 50 év felett érdemes évente urológiai szűrővizsgálaton részt venni. Ha valakinek a családjában előfordult prosztatarák, akkor még korábban érdemes elkezdeni a rendszeres szűrést. A fizikai vizsgálat mellett vérvételre is érdemes elmenni, mivel a PSA-vizsgálattal (prosztata specifikus antigén) is kimutatható a prosztata rákos megbetegedése, még a tünetek megjelenése előtt.
