Ott fenn, a sarkkör alatt, ahol az éj és nappal már-már összeölelkezik, s ahol a tóparti kövek némán hallgatják az évszázadokat, ott él a nép, melyet immár sorozatban sokadjára övez a modern világ legkétesebb dicsősége: alegboldogabb ország címkéje. Finnország. Egy név, mely méla csengésű, akár egy szaunában elmormolt részeg káromkodás. A World Happiness Report – e letűnőben lévő kor komikus mérőpálcája – ismét e népet emelte trónra, mintha csak a boldogság örökösévé akarná koronázni őket. Ám miként a tundra alatti gyökérzet, e felszíni dicsőség alatt valami egészen más rejtőzik.
Szemben a WHR-rel, vannak valódi számok is, amelyek nem önbevalláson alapulnak és nem is elképzelt, erkölcsi-morális-jogi vonatkozásban értelmezendők. Ezek a számok nagyon is kézzelfoghatók, mivel a gyógyszertári könyvelés nem ismer iróniát. A finnek földjén minden egyes nap több mint 125 adag antidepresszáns jut ezer lakosra. Ez nemcsak szám, hanem ékes tanúsága annak, hogy egy dolog valamit bemondani, a másik pedig megélni. Több mint 440 ezer lélek Finnhonban gyógyszerrel keresi a belső békét, tehát majdnem minden tizedik finn. S ha a hó alatt olykor megbújik is az ibolya, e számokat nem fedi el sem a dér, sem az öncsalás.
A „boldogságkutatás” természetrajza egyszerű: kérdezd meg az embert, hogy boldog-e. És ha boldog, akkor mitől. Miként a bazárban a kalmárt, aki tőled is azt reméli, azt válaszolja, amit hallani kívánsz. S ha a finnt kérdezed, ő rendkívül boldog, hogy náluk nincs korrupció, az állam segít, a rendszer fantasztikus és övé a világ legcsodálatosabb országa. Még valahogy az orosz szomszéd sem zavarta meg ebben, pedig állítólag nagyon ráfeszültek a háborús készülődésre. Ám valahogy a kedvüket még ezt sem rontja el.
E nép nem hirdeti boldogságát dobveréssel. Számukra a „boldog vagyok” nem életérzés, hanem közrend fenntartása. A finn ember, ha boldog, hallgat róla. Ha szenved, arról még inkább. De ha megkérdezik, akkor valamiért azt válaszolja, hogy milyen szerencsés, hogy nem máshol él.
S lám, a számok itt is megszólalnak, mint az északi szelek: a finn Egészségügyi és Jóléti Intézet hivatalos adatai szerint a fiatal finn felnőttek negyede – 25 százalék! – szenved szorongástól, depressziótól, vagy más lélekbéli nyavalyától. A teljes felnőtt lakosság negyede jár hasonló cipőben, s ezen cipő gyakran nem vízálló. Tehetnek alá hótaposót, de attól még az ugyanaz a cipő lesz.
És ez még nem a teljes kép. A Kela, ami a finn társadalombiztosítási intézet, 2023-ban a Kela több mint 1,7 milliárd eurót fordított mentális zavarokkal és neurofejlődési rendellenességek alapján járó ellátásokra. A támogatottak száma elérte a 934 000 főt, és ezek több mint felét gyógyszertámogatás (például antidepresszánsok, antipszichotikumok) tette ki. A legnagyobb tételt e téren a rokkantsági nyugdíjak jelentették, 480 millió euróval, amit szorosan követett a rehabilitációs szolgáltatások és táppénz (kb. 330–340 millió euró körüli összegekkel). A költségnövekedés különösen a fiataloknál (16–34 évesek) volt látványos, ahol az elmúlt évtizedben a kiadások több mint megduplázódtak.
Szóval, a cím, hogy „a világ legboldogabb népe”, igen szép, de vajon nem inkább propaganda-öltözet ez, mint valóság? Vajon nem azért mantrázzák annyian, hogy elhiggyük: lehetne úgyis élni, mint a finnek? S közben e rend alatt egy társadalom a mentális összeomlás csendes peremén egyensúlyoz. Mintha csak azt mondanák: „Ők boldogok, mert nem lopnak annyit, meg a törvények is hozzák az elvártat, de közben szociálisan is érzékenyek!”
Boldognak lenni nem adatlap kérdése. Nem fizetésé. Nem a korrupciótól függ. Még csak nem is attól függ, hogy az állam hogyan viszonyul hozzád. A boldogság az a te egyéni szociális problémád, amit neked kell menedzselni, ugyanis a boldogság nem közügy. A boldogság nem a jóléti rendszerből fakad, nem is a korrupciómentességből, hanem abból, hogy van kihez szólni, van miért felkelni, és van miért hinni. Ha nincs miben hinni, csak fogyasztasz és egoista módjára, önzőn létezel önmagadért és a kitalált hülyeségekért, amikben igazán nem is hiszel, csak úgy viselkedsz, ahogy elvárják, valamire rá fogsz csavarodni, hogy betöltsd az űrt a lelkedben. A valódi boldogság nem mérhető, csak megélhető.
Kétség nem férhet hozzá, jövőre is Finnország lesz a legboldogabb ország. Akkor is a finnek lesznek a legboldogabbak, ha már nem látnak ki az inflációból, ha elképesztő terhet jelent az iszonyatosan hosszú finn-orosz határ védelme, ha már mindenkinek tikkel a szeme a határon felsorakozó orosz katonáktól. Ők akkor is boldogok lesznek, ha beledöglenek is! Ezt már tudjuk. Mint ahogy azt is, hogy közben egyre több antidepresszáns fogy, és egyre több fiatal nem talál célt, sem kapaszkodót. Ráadásul, sötét is tud lenni hosszú ideig.
Amikor hoznak egy fizikálisan nem mérhető, nem kézzelfogható listát arról, hogy melyik a világ legélhetőbb városa, melyik a világ legboldogabb országa vagy éppen melyik a világ legszabadabb országa, akkor tudhatjuk, hogy propagandáról van szó.
A szerző rádiós műsorvezető
