Az ősi peruiak a száraz talajjal, mint vászonnal olyan hatalmas méretben dolgoztak, hogy számos rajzukat csak a levegőből lehet teljes mértékben megcsodálni és értékelni – ironikus módon a művészeknek soha nem volt ilyen kilátásuk.
„A drámai sivatagi síkságok felett repülve az ember vonalak és geometriai alakzatok különös és egyedülálló hálózatait látja” – írta 1959-ben Paul Kosok, a Long Island University történészprofesszora.
„Sok helyen láthatók; néha rendkívül összetett és látszólag kaotikus módon fűződnek oda-vissza.”
A „geoglifák” (jelentése: „földjelek”) legalább 450 km² sivatagi területet borítanak be, néhányuk embereket, állatokat, növényeket és eszközöket ábrázol. Az 1940-es évek óta a Nazca-vonalak e lenyűgöző, „figurális” példáiból mintegy 430-at fedeztek fel földi és légi felmérések során, de jelentésük még mindig vitatott.
Most azonban a régészek a gépekhez fordulnak, hogy segítsenek megoldani ezt az ősi rejtélyt.
Az IBM tudósaival együttműködve európai és japán kutatók megtanították a mesterséges intelligenciát (AI) arra, hogy a légi felvételek hatalmas kiterjedésű területein felismerje a geoglifákat, és így új betekintést nyújtson a Nazca-vonalak eredeti funkciójára.
Masato Sakai professzor, a perui Yamagata Egyetem Nazca Intézetének munkatársa elmondta, hogy csapatának mindössze hat hónapba telt, hogy további 303 figurális geoglifát fedezzen fel, amely majdnem megduplázza a korábbi számot.
„Az, hogy a felmérést ilyen rövid idő alatt el tudtuk végezni, a mesterséges intelligencia alkalmazásának köszönhető” – írja Sakai, aki éppen a terepen dolgozott, amikor a BBC Science Focus megkereste őt egy interjú erejéig.
De nem a perui sivatag az egyetlen hely, ahol a mesterséges intelligencia segít megtalálni és értelmezni az őseink által hátrahagyott tárgyi emlékeket. Már mindenféle történelmi maradványt megtanult felismerni a sírhalmoktól a hajóroncsokig.
Sakai szerint „a mesterséges intelligencia kiválóan alkalmas nagy mennyiségű adat hatékony feldolgozására”, és alkalmazása a régészetben drámaian meg fog nőni.
Ősi történelem
A Nazca-vonalak története az emberi technológiai fejlődés három korszakában bontakozik ki. Az elsőben a nazcák – akikről gyakran mondják, hogy technológiailag fejlett nép voltak, és gyönyörű textíliákat és kerámiákat is készítettek – hozták létre a vonalakat.
Spirálokat, csillagokat és trapézokat rajzoltak, valamint madarakat, majmokat és emberáldozati jeleneteket ábrázoltak, hogy csak néhányat említsünk. A geoglifákat úgy készítették, hogy a barna föld és kavicsok felső harminc-negyven centiméteres rétegét eltávolították, hogy feltáruljon az alatta lévő, világos agyag és mész.
Kosok munkatársa, Maria Reiche német matematikus és csillagász, aki évtizedeken át tanulmányozta a vonalakat, „tökéletesnek” nevezte az arányokat, amely arra utal, hogy a nazca nép gondosan megtervezte és kimérte a terveket ősi eszközök és mértékegységek segítségével.
Amikor a nazca társadalom összeomlott, számos rajzuk kiállta az idő próbáját, köszönhetően a száraz éghajlatnak és – ahogy Reiche megfigyelte a gipsztartalmú talaj enyhén ragadós voltának, amely „minden követ az alapjához rögzít”.
Ugorjunk előre a 20. századba, amikor az emberek elsajátították a repülést. Ebben a második, légi korszakban tárul fel a Nazca-vonalak valódi mérete és összetettsége. Ez arra készteti Kosokot és Reichét, hogy azt feltételezzék, hogy egy hatalmas csillagászati naptár részét képezték, feljegyezve a fontos csillagokat vagy a napforduló idejét – ez az elmélet mára nagyrészt megdőlt.
Mások azt állították, hogy ezek vízjelző táblák, rituális ösvények vagy a nazca nép isteneinek (vagy az idegenekkel való kapcsolatfelvételre) felírt üzenetek voltak.
2004 óta Sakai csoportja műholdak, repülőgépek és drónok képeire támaszkodik, hogy újabb geoglifákat fedezzen fel, de a Nazca-régió olyan hatalmas, hogy emberekkel nem lehet részletesen átkutatni.
Most azonban, a harmadik technológiai korszakban a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás erejét hasznosítják, lehetővé téve a régészek számára a méretarányos keresést. „A kizárólag távérzékelési technológiával végzett elterjedési felmérések elvégzése rendkívül sok időt venne igénybe” – írja Sakai. „Bevezettük a mesterséges intelligenciát, hogy gyorsabban és hatékonyabban végezhessük el az ezeket.”
Az AI-technológia megjelenése a régészetben további előrelépést jelent egy olyan terület digitalizálásában, amely sokáig mérőszalagokra és kézzel rajzolt tervekre támaszkodott.
