A JNeurosci című folyóiratban megjelent új tanulmány új szemszögből vizsgálta az emberek, a csimpánzok és a makákók – egy másik sokat tanulmányozott főemlősfaj – agyának adatait.
„Az érdekelt bennünket, hogy kiderítsük, mitől, hogyan működnek a különböző agyak” – mondta Rogier Mars professzor, a tanulmány társszerzője a BBC Science Focusnak. „És az emberi agy – nyilvánvaló okokból kifolyólag – különösen érdekelt bennünket.”
Mars szerint az emberi agyakat más állatokéval összehasonlító tanulmányok többsége általában olyan tényezőkre összpontosít, mint az általános méret, bizonyos régiók mérete vagy az idegsejtek száma. „A mi filozófiánk azonban az, hogy ha igazán meg akarjuk érteni, mi történik, akkor meg kell vizsgálnunk, hogyan szerveződik az agy” – mondta.
Ezt a megközelítést szem előtt tartva Mars és csapata nekilátott a vizsgálatnak. Nyilvánosan elérhető MRI-adatok felhasználásával – hasonlóan a kórházakban használt szkennelésekhez – létrehozták a három különböző faj agyának „összekapcsolhatósági tervrajzát”. Ezek a tervrajzok lényegében azt térképezik fel, hogy az agy különböző régiói mennyit kommunikálnak egymással.
Az egyik terület, ahol a kutatócsoport különbségeket várt, a prefrontális kéreg – az összetett gondolkodáshoz, tervezéshez és döntéshozatalhoz kapcsolódó régió – volt.
Ezt a területet gyakran nevezik az agy „személyiségközpontjának”, és döntő szerepet játszik az érzelmek szabályozásában és a viselkedés irányításában. Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez a terület a legkézenfekvőbb hely, ahol az emberré tevő tulajdonságok lényegét kell keresni. A tanulmány valóban kimutatta, hogy ez a terület több kapcsolódási pontot mutat, mint a többi fajnál.
De vajon ez volt a teljes történet? „A kutatók általában a prefrontális kéregben keresnek valamit, ami egyedülállóan emberi” – mondta Mars. „De sok helyen találtunk különbségeket, különösen a halántékkéregben, amely közvetlenül a fül fölött található. Úgy tűnt, hogy ezek az embereknél sokkal jobban össze vannak drótozva az agy többi részével, mint bármely más fajnál.”
A halántékkéreg kulcsszerepet játszik az érzékszervi információk – különösen a látás, a hang és a beszéd – feldolgozásában. Tekintettel arra, hogy rendkívül szociális és együttműködő természetűek vagyunk, talán nem meglepő, hogy ezek a területek az emberi agyban sokkal bonyolultabb kapcsolatban állnak egymással.
„Nagyon szociális és együttműködő faj vagyunk” – magyarázta Mars. „Tehát valószínűleg ezek a tulajdonságok a mozgatórugói a megfigyelt változásoknak.”
Mindez azt sugallja, hogy nincs egyetlen meghatározó kapcsoló, amely az embert, nos, emberré teszi. Míg egyesek úgy vélik, hogy egy kulcsfontosságú evolúciós esemény juttatott minket dominanciához, a valóság valószínűleg összetettebb.
Mint nem is olyan távoli rokonaink a fákon, mi is fokozatos, messzemenő evolúciós változások eredménye vagyunk, amelyek az idők során alakítottak minket.
Vagy ahogy a Mars fogalmazott: „Nem egy nagy dolog tesz minket különlegessé, hanem egy csomó apró dolog.”
